|
Tehetséggondozás: Az asztal körül kergetés mûvészete
Gyorsan
el kell oszlatnunk minden vérmes elképzelést: a tehetséggondozás
egyelõre nem úgy zajlik, hogy kis csodagyerekek futkároznak egy titkos
rezervátumban, és esténként sorba állnak a napi vitaminkészítményükért.
De még csak arról sincs szó, hogy idõrõl idõre felkészült
pszichológusok pásztáznák végig az iskolákat, hogy kiemeljenek néhány
ígéretesebb arcot a gettóból.
A szûrést egyébként minden általunk megkérdezett szakértõ
szükségesnek tartaná, erre már kidolgozott program is létezik, csak az
anyagi keret hiányzik hozzá. Ezért csak azok a gyerekek kerülnek
"gondozás" alá, akikre a szülõk felfigyelnek. "Az is elõfordul -
magyarázza Herskovits Mária pszichológus, a terület egyik legismertebb
magyar szakértõje -, hogy a szülõk nem tudnak mit kezdeni a gyerek
fokozott kíváncsiságával."
De miben áll egyáltalán a tehetség? Az általánosan elfogadott
pszichológiai modellt Joseph S. Renzulli amerikai pszichológus alkotta
meg: eszerint a tehetséges emberben három tényezõ, az intelligencia, a
kreativitás és a motiváció egyesül. "Az utóbbi a legfontosabb" -
hangsúlyozza Herskovits Mária, ezért az általa irányított Aranyelme
Tehetséggondozó Egyesület programjaiban is kulcsszerepet kap az
érdeklõdés fenntartása.
Módszertan
A tehetség persze sok mindenben megnyilvánulhat, de felismerése az
absztrakt (például matematikai) gondolkodás, illetve a mûvészetek és a
sport területén a legkönnyebb. Ahhoz képest, hogy a vizsgálatok szerint
a gyerekek 25 százaléka beleillene a képbe, viszonylag kicsi a
magyarországi apparátus. A Fõvárosi Pedagógiai Intézet (FPI)
tehetséggondozó központja idén májusban szûnt meg, az itt zajló komplex
programokra a Fazekas Mihály Fõvárosi Gyakorló Általános Iskola és
Gimnázium kapott önkormányzati támogatást, ahol 2005 februárjában
indulnak délutáni foglalkozások különféle iskolákból származó alsó
tagozatosok számára. Ezt egészíti ki az Aranyelme Tehetséggondozó
Egyesület, ahová sikerült "áttelepíteni" az FPI néhány munkatársát, a
gyerekekkel együtt. Vidéken több hasonló intézmény mûködik általános
iskolások felkarolása céljából - például Borsod megyében komplex
szûrõprogram is van már -, a középiskolások pedig, ha nem érik be az
órarendjükkel, a Csermely Péter biokémikus professzor vezette Kutató
Diákok Országos Szövetségéhez fordulhatnak, amely mentori rendszerben
mûködik.
A tehetséggondozáson belül is különbözõ eljárások képzelhetõk el.
Ilyen a szó legjobb értelmében vett szegregációs eljárás, amikor a
gyereket "kiemeljük megszokott környezetébõl", és hozzá hasonló ifjú
titánok között neveljük tovább. Persze a szegregáció mindenképp
problémás kifejezés, sõt Hámori Veronika, a Fazekas igazgatója már a
tehetség és a tehetséggondozás terminusokat sem tartja egységesen
értelmezhetõnek. Elmondása szerint ugyanolyan kihívást jelent a
különleges képességet felismerni és kiválasztani, majd a megfelelõ
metodikával gondozni, mint például a tanulásban akadályozott gyerekeket
nevelni egy erre a célra rendszeresített iskolában. Általános iskolás
korban nagyon fontos a folyamatos felfedeztetés, és minden elvont
feladat megoldását annyi elemre bontják fel, ahányra az egyes gyereknek
szüksége van - ami a differenciálás alapja. A mûvészetekhez és a
sporthoz fûzõdõ affinitás már egészen zsenge korban megmutatkozik (bár
a sport-tehetségek hozzájuk már ritkán jutnak el), míg a matematikai
érzék biztonsággal csak 12 éves korban fedezhetõ fel, ezért a 6
évfolyamos gimnáziumi formában indul ilyen tagozat. "Két év után azok a
gyerekek, akik közben rájönnek, hogy mégsem akarnak professzionális
szinten a matematikával foglalkozni, tagozatot válthatnak, bár
év-folyamonként legfeljebb hárman döntenek így" - mondja az igazgató,
majd megjegyzi, hogy náluk ritka a "kockafejû" gyerek. "Ellenkezõleg, a
legtöbben többfelé is nyitottak, és az iskolának kötelessége a
szerteágazó érdeklõdést is támogatni." Több diák például a konziba
(Bartók Béla Zenemûvészeti Szakközépiskola és Gimnázium) is jár, s
közben magántanulóként végzi a Fazekast. Ez nagy terhet ró rájuk, de az
igazgató tõlük tudja, milyen veszélyeket rejt magában a zenei pálya:
csak egyszer kapjanak ínhüvelygyulladást, véget érhet a karrierjük,
muszáj bebiztosítani magukat.
"A sikerorientáltság valóban az egyik legfontosabb elvárás a
tehetséges gyerekek felé" - állítja Herskovits Mária, ugyanakkor a
"szegregált" oktatásnak megvannak a maga közismert hátrányai. Ezeket a
pszichológus a "versenyistálló" és "túlterheltség" kifejezések
akkurátus megkerü-lésével foglalja össze. Elõször is a gyermeket
kiemelik "megszokott" környezetébõl, és fennállhat az "elitségtudat"
veszélye, vagyis hogy "már nem lesz elég jó haver a szomszéd Pistike".
Ez nem kizárólag a gyakorló iskolák státusszimbólum-jellegével
magyarázható: ha a tanuló egész nap teljes energiabedobással koncentrál
a tanulmányaira, másfajta érdeklõdési kör alakulhat ki nála, mint a
többi iskolásnál. Egy másik veszélyfaktor, ha az osztályelsõ,
bekerülvén a legjobbak közé, egyszer csak a középmezõnyben találja
magát - ami traumatikus hatású is lehet.
A tehetségek felkarolásának egy másik bevett módszere a
"léptetés", amikor a gyermek, miután az átlagosnál jóval nagyobb
érdeklõdésrõl és ismeretanyagról tesz tanúbizonyságot az iskolában, egy
osztállyal feljebb kerül. (Az is elõfordul, hogy csak egy-egy
tantárgyban ugrik.) Ennél gyakoribb az úgynevezett gazdagítás, amikor
az iskolai (tantárgyi alapú) nevelést kiegészítve külön szakkör
keretében foglalkoznak a nyájjal. Ez történik az Aranyelmében is. Az
ide kerülõ gyerekekkel pszichológusok és pedagógusok beszélgetnek, IQ-
és egyéb személyiségteszteken esnek át, majd ezután szombat
délelõttönként 7-8 fõs csoportokban vesznek részt komplex programokon,
amelyek közül maguk választhatnak. Ezeken egy-egy témakört -
csillagászat, történelmi korszakok, animációs film készítése -
igyekeznek minél több oldalról megközelíteni. Herskovits Mária
fontosnak tartja hangsúlyozni a komplex tehetséggondozás valódi
jelentését: "Tudományterületekrõl van szó, tehát az iskolai
tantárgyaknál tágabb és összefüggõbb halmazokról, ez pedig jóval
eszközigényesebb, mint egy átlagos általános iskola foglalkozásai. A
kiscsoportos jelleg sem túlzottan kifizetõdõ (bár a szülõk fizetnek
valamennyit), ezért az Aranyelme jelenleg a fennmaradásért küzd, a
foglalkozásvezetõ pedagógusokon kívül minden munkatárs ingyen
dolgozik."
Nehézségek
A differenciálás, a szemléltetés, az aktív csoportos munka ismerõs
szavak, a megszólalók ráadásul gyakran hangsúlyozták azt is, hogy
amikor csak lehet, kerülik a frontális (ex catedra) oktatást. Mindez
pontról pontra úgy hangzott, mint a különbözõ patinás - átlag 30-40
éves - reformpedagógiák elegye, amelyeket a neveléstudomány mai állása
szerint már réges-rég alkalmazni kellene minden iskolában. Hámori
Veronika szerint ez nem kizárólag az anyagiakon múlik: egy magas
szinten képzett, lelkiismeretes pedagógus kellõ idõráfordítással képes
megfelelõ eszköztárat elõállítani. "A tanító belenéz a gyerek szemébe,
és azt látja, hogy neki meg kell fognia azt a tárgyat ahhoz, hogy
megértse. Nálunk a kollégák átlagosan annyi ideig készülnek az órára,
mint amennyit tanítanak." A tehetséggondozó pszichológus ugyanakkor úgy
gondolja, hogy "csak azt lehet megetetni, aki éhes", tehát a képességek
fejlesztésére kidolgozott - komplex vagy tantárgyi - programok is csak
az aktívan együttmûködõ gyerekeknél hatnak igazán.
Hámori Veronika azt is hangsúlyozza, hogy a tehetséggondozó
szakkörök éppen arra valók, hogy kiegészítsék azoknak az iskoláknak az
erõfeszítéseit, amelyek tanárainak harminc különbözõ hátterû és
felkészültségû gyermekkel egyszerre kell elboldogulniuk. "A tehetség
ugyanolyan deviancia forrása lehet, mint például a családi problémák.
Ha a tanító azt látja, hogy a gyerek óra alatt a padok közt mászkál,
akkor neki kell eldöntenie, hogy vajon nem tudja-e követni az anyagot,
vagy hogy már évekkel elõrébb tart és unatkozik." A pszichológus
szerint az értelmi és érzelmi érettség között is keletkezhet szakadék.
"Egyetlen hatéves gyereknek sem szabad azt mondani, fiam, te tízéves
értelmi képességekkel rendelkezel, te ne nyafogjál - magyarázza
Herskovits Mária. - Minél nagyobbra nyílik ez az >>olló További
problémát jelenthet, hogy a pszichológusok szerint a teszteken nagyon
jól teljesítõ gyerekeknek legalább a fele nem való "elitiskolába",
fõképp azért, mert itt a tanulás várhatóan jóval több idõt vesz
igénybe, mint egy átlagos intézményben. Az ilyen gyerekeknek némi
könnyítést jelenthetnek a komplex tehetséggondozó programok, ugyanakkor
az egyéni elbánás sok mindenre orvosság lehet. Mivel intézményes
kutatás híján a szülõkön múlik, hogy felszínre kerül-e egy tehetség,
valószínûleg sokan "elkallódnak", ugyanakkor a felfedezések közül
meglepõen kevés bizonyul tévesnek. Ám a szülõi szûrés így is viszonylag
szelektív marad: Herskovits Mária adatai szerint hozzájuk kétszer annyi
fiú kerül, mint lány, mert a szülõk egyszerûen fiaikban keresik az
adományt. Igaz, a nevelési tanácsadókban is hasonló a nemek aránya,
vagyis a fiúkkal kapcsolatban általában több "nehézség" merül fel.
Eörsi Sarolta
Iskolapéldák
Miklós tízéves. Négyéves kora óta hegedül, tanárai döbbenten
kísérik fejlõdését. Már évek óta a magyar zenésztársadalom egyik
legnagyobb ígéreteként tartják számon, mûvésznagyságok egymás után
zarándokolnak el a zeneiskolába, ahol tanul, hogy meghallgassák.
Abszolút hallása a nyelvek iránt is fogékonnyá teszi, angolul és
németül már jól beszél. A szülõk éppen azt próbálják eldönteni, elég
érett-e ahhoz, hogy a bécsi konzervatóriumba küldjék. Ugyanis csak ott
lenne esélye beváltani a benne rejlõ ígéreteket.
Hajni két bátyját kísérte el egy természettudományi szakkörbe,
hogy ne maradjon egyedül otthon. Amazok néhány hónap alatt "kipörögtek"
a laboratóriumból, de õ fehér köpenyben töltötte a délutánjait már
akkor is, amikor az iskolában még nem tanultak hasonlót. Hajni orvosnak
készül, ezért az Apáczai Csere János Gimnáziumba iratkozott be, ahol
erõs a kémiaoktatás. Itt megnyert néhány rangos versenyt, de végül
ráunt a "szereplésre", és az érettségi után lelépett Párizsba, egy
rokon éttermében felszolgálni. A szülõk csak reménykednek abban, hogy
egyszer hazajön és diplomát szerez.
Zsuzsát tizenegy éves koráig szinte észre sem vették a tanárai,
mint mondja, legfeljebb rendetlen füzete tûnt fel nekik. Egy évvel
azután viszont, hogy szüleivel az Egyesült Államokba költözött,
kiderült, hogy gyakorlatilag mindenféle tudományhoz van érzéke, és még
további nyelvek is ragadnak rá. Iskolai pályafutása során kitüntetések
szegélyezték útját, majd az érettségi után jogot és politológiát
kezdett tanulni. Harmadéves korában egy szemesztert a Pécsi
Tudományegyetem jogi karán tanult; az angol nyelvû képzésben vett
részt, mert nem tud magyarul írni.
Zoli egyke, kilencéves. Apja utoljára három éve tudta legyõzni
sakkban. Ugyanakkor tudományos kíváncsisága is kielégíthetetlen;
négyéves kora óta olvas, fõként a csillagászat és a régészet érdekli.
Miután a tanító néni nehezen tudta fegyelmezni, szülei a nevelési
tanácsadóba vitték, ahol azt javasolták, tanuljon dobolni, az majd
levezeti az energiáit. A zeneórák mellett sakk-körbe is jár, valamint
tehetséggondozó programok állandó résztvevõje.
Eörsi Sarolta
|
|
Kapcsolódó cikkek:
Tehetségpontok Magyarországon
Segítség, tehetséges a gyerekem!
Parkolópályára küldi Bajnai a fiatal tehetségeket!