A gyerekek saját fantáziavilágukban élnek, egészen 7–8 éves korukig nem tudják pontosan, mi a különbség a valódi világ és a fantázia között. Amikor iskolaérettek lesznek, már jól el tudják különíteni az igazságot a hazugságtól.

˝Fantáziahazugság˝ – így nevezi a szakirodalom azt az állapotot, amikor a gyerekekben összemosódik a valóság és a fantázia. A gyerek valóságnak hiszi – és mondja – a képzelete szüleményeit.

Fantáziahazugság

– Az óvodás azt mondja: nekem van otthon egy saját vízilovam, a fürdőkádban lakik, és minden este én etetem – hoz fel egy példát dr. Ranschburg Jenő pszichológus a fantáziahazugságra.

Hangsúlyozza: nem igazán jó ez a kifejezés, mert tartalmazza a hazugság szót. Hazugságról pedig szó sincs, mert a gyerek nincs tisztában azzal, hogy hamis, amit mond. Ugyanakkor nagyon fontos, hogy a felnőttek tudomásul vegyék: a fantáziahazugság a gyerek életkori adottsága. A fantáziahazugsággal nem szükségszerű szembesíteni a gyereket, de nem szabad hazugságnak nevezni, nem szabad a gyereket sem megalázni, sem bocsánatkérésre kényszeríteni, sem megbüntetni. A fantáziahazugság játékos életkori sajátosság, sok szempontból valóban a kreativitás jele. Ebben az életkorban a szabadon szárnyaló álmok és a valóság közötti különbségtétel nem megy olyan jól a gyerekeknek.

Nem szabad felfújni

A füllentés kisebb erkölcsi súlyú hazugság – nevezhetjük úgy is: hazugságocska. Erre egy másik példát hoz fel: – Amikor a kisgyerek kiszalad a fürdőszobából, hogy meghallgathassa az esti mesét és az anya kérdezi: Fogat mostál?, akkor azt mondja, hogy igen, de csak azért, hogy minél hamarabb hallhassa a mesét. Valamiféle érdeket akar érvényesíteni azzal, hogy füllent. Ha rajtakapjuk a füllentésen, azt semmiképpen nem szabad felfújni vagy hazugságnak nevezni. De türelmesen el kell magyarázni, hogy a tényeket kell elmondani, nem pedig az ellenkezőjét. A példánkban az anyának azt kell mondania: ˝Menjünk vissza, megmosod a fogad és jön a mese. És ugye ezt máskor nem csinálod?˝

Dr. Ranschburg Jenő azt mondja: az ilyenfajta füllentések feleslegesek és kiküszöbölhetők, ha a szülő türelmes és megfelelően kommunikál. Este már nemcsak a gyerek, a szülő is pörgetné az időt és elképzelhető, hogy tudja ugyan, hogy a gyerek nem mosott fogat, mégis szemet huny a füllentés felett, mert ő is szeretne haladni.

Valóság és álom

– A füllentés nagycsoportos, vagyis 5–6 éves korban a legintenzívebb. A beiskolázás idejére – 7–8 éves korra – azonban a gyerek képi gondolkodása fogalmi gondolkodássá alakul, s ezzel párhuzamosan a gyerek számára világossá válik a hazugság fogalma – folytatja dr. Ranschburg Jenő. – Ez az egyik jele sok más mellett, hogy a felnőtthöz hasonló módon különválik valóság és álom, fantázia és realitás, ami korábban egy nagy gomolygó zűrzavar volt a gyerek fejecskéjében. Mindez persze nem jelenti azt, hogy a 3–5 éves gyerek sosem hazudik, vagyis szándékosan nem mond igazat.

Önös érdekek

Az igazi hazugság a valóság tudatos megmásítása önös érdekből, a jogtalan előnyhöz jutás vagy mások érdemtelen háttérbe szorításának hamis állítással történő megvalósítása. A gyerek is hazudik, de a legtöbb esetben rákényszerítik, hogy tegye. Például ha fél a büntetéstől. – Ha a gyerek hazudik, fontos, hogy a nevelő – a szülő vagy a pedagógus – ismerje a körülményeket. Rengeteg olyan hazugságot és gyereket ismertem meg a pályafutásom során, aminek kapcsán az járt a fejemben, hogy a helyében talán én is hazudtam volna – tette hozzá a pszichológus. Vannak olyan helyzetek, aminek a gyerek nem tudja elviselni a következményeit, mert túlzók, félelmet, sőt, rettegést ébresztők, igazságtalanok, és pontosan ez az, ami miatt a tények meghamisítására ébresztik a gyereket. Az is előfordul, hogy a hazugság mögött testvérféltékenység húzódik vagy az alacsonyabbrendűség érzése, esetleg az önmaga előtérbe helyezésének a vágya.

Forrás:http://www.delmagyar.hu/noi_oldal/hazugsag_vagy_fullentes/2136187/

Nyemcsok Éva