A gyerekek saját fantáziavilágukban élnek, egészen 7–8 éves korukig nem tudják pontosan, mi a különbség a valódi világ és a fantázia között. Amikor iskolaérettek lesznek, már jól el tudják különíteni az igazságot a hazugságtól.

˝Fantáziahazugság˝ – így nevezi a szakirodalom azt az állapotot, amikor a gyerekekben összemosódik a valóság és a fantázia. A gyerek valóságnak hiszi – és mondja – a képzelete szüleményeit.

Fantáziahazugság

– Az óvodás azt mondja: nekem van otthon egy saját vízilovam, a fürdőkádban lakik, és minden este én etetem – hoz fel egy példát dr.

A történetek kiszínezése, eltúlzása könnyen rossz szokássá válhat

A gyermekek könnyen keverednek kegyesnek tűnő hazugságokba akkor is, amikor társaik előtt szeretnének jó színben feltűnni. Kicsit kiszínezik nyári kalandjaikat, lódítanak a karácsonyi ajándékok mennyiségét illetően, hogy mások irigyeljék őket vagy felnézzenek rájuk. Az efféle túlzások kezdetben ártalmatlannak tűnnek, de ha a környezet nem korrigálja finoman, rögzülhetnek és a gyermek szokásává válhatnak.

A hazudozás a túl szigorú szülői követelményekkel kezdődik Először is fontos leszögeznünk valamit: senki sem született hazudozó, ez a tulajdonság nem a génekkel öröklődik. Senki sem hazudik kedvtelésből, rendszerint akkor teszi, ha valamilyen módon rákényszerítik. Ez persze nem azt jelenti, hogy vannak szülők, akik tudatosan hazugnak nevelik gyermeküket, de ha az elvárásaik túlságosan szigorúak és merevek, a gyerek nem mer a követelményeknek nem megfelelni. Ha nem sikerül úgy viselkednie, ahogy azt elvárják tőle, a szülői harag elkerülése mindennél fontosabbá válik.

Fantázia? Füllentés? Hazugság?

A kicsikkel gyakran előfordul, hogy a valóságot nem tudják világosan elkülöníteni az álomtól vagy a fantáziától. Ő tényleg azt hiszi, hogy betörőt látott a függöny mögött, vagy hallotta valakinek a lépteit az ajtónál.

A gyermekkori magatartási rendellenességek közül kétségkívül az antiszociális cselekedetek kavarják a legnagyobb indulatokat. A lopás, hazudozás, csavargás és verekedés a környezet számára sokkal nehezebben fogadható el, mint más viselkedési zavarok, pedig ezeknek a problémáknak a kezelése is nagyfokú érzékenységet és odafigyelést igényel.