Szeretettel köszöntelek a Kölyökbázis közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Kölyökbázis vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Kölyökbázis közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Kölyökbázis vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Kölyökbázis közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Kölyökbázis vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Kölyökbázis közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Kölyökbázis vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Gyerekként csodálkozva hallgattam az öregek történeteit fiatalságuk legendás szegénységéről, a sok koplalásról, a nagy hidegekről, háborúkról, a beszolgáltatásokról. Az igaz mesék nyomán a szegénység hősies, romantikus légköre bontakozott ki, hiszen minden elbeszélés summázata úgy hangzott: „Valahogy mindig volt, mindig lett, mégis felcseperedtünk, a fő, hogy szeretetben éltünk, és sokat játszottunk.”
Egy értelmetlen világrend szülte fogalom a gyerekszegénység – értelmetlen, pedig nagyon is érthető. Számomra csak szegénység van, és abból szülő és gyerek egyaránt részesedik.
A szegénységnek régen megvolt a maga kultúrája. A szegény ember leleményes, megbecsüli értékeit, az élet apró örömeit. Sajnos mára eltűnt a szegénység. Van helyette nyomor és reménytelenség, ami kilúgozza a derűt és a szeretetet. A „valahogy mindig volt” helyére az „úgyse lesz itt már semmi” lépett. A nyomornak mindig a legsérülékenyebbek, a gyerekek vannak kiszolgáltatva, akik még nem sajátították el a világ túlélési praktikáit.
Az ország leszokott a tisztes szegénységről. A szocializmus langyos jóléti ürességében eltompult, elpuhult kiszolgáltatottak most becsapva, tehetetlenül vergődnek e rájuk zúdult szabadság cifra vagy mély nyomorában. Az apatikus társadalom vagy megtagadja gyermekeit, vagy saját belső ürességét kompenzálva elkényezteti. A gyermek mindenkinél többet kibír, de az unalomba és a szeretetlenségbe belehal, és idő előtt felnőtté válik. Nem a jó falatok, a nyaralás és az elit iskoláztatás hiánya az igazi botrány, hanem a gyermekprostitúció, a gyermekkereskedelem, a gyermekbűnözés és az eltorzult szülői példamutatás.
Azt hiszem, ennek nincs sok köze a szegénységhez.
Németh Áron Csaba
|
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kapcsolódó cikkek:
„A szegénység ott kezdődik, amikor egy családban nem tudnak jóllakni
Beszéljünk a szegénységről