Egy Duna-parti csónakházban
Nem akarok hinni a szememnek. Jó néhány éve nem jártam erre. A kilencvenes években a fiamat hoztam edzésre. Akkor sáros bekötőúton értük el a Spartacus csónakházát. A parton ócska stégek imbolyogtak, félszemű kutyák kergetőztek a homokban, rozsdás kerítések mögött gyommal benőtt deszkabódék rogyadoztak. Pusztult, omladozott a Kopaszi-gáton minden.

– Mégis jó volt itt gyereknek lenni – mondja Pongrácz Kata, aki tíz éven át versenyzőként edzett a Lágymányosi-öbölben.
– Tíz nyaramat töltöttem el itt, és bármennyire is lepusztult volt a környék, mi boldogok voltunk. – Kata ma az ELTE-n vegyészetet tanul, s szabadidejében heti négy alkalommal edzi a kezdő kajakos fiúkat.

Néha nosztalgiázik. Bár a tulajdonos befektetői csoport az egyesületnek új, elegáns csónakházat épített, és az öböl végében területet biztosít, minden megváltozott.

Ma talán a Sparié a legszebb vízitelep a fővárosban. Azonban bezárták a legendás Aranyhal vendéglőt és a West Balkán nevű szórakozóhelyet, a gáton évtizedeken át engedély nélkül lakóknak új helyet kellett keresniük. Biztonsági őrökbe és drótkerítésbe ütközik, aki mostanában autóval akarja megközelíteni a Lágymányosi hídtól délre húzódó gátat. Sétányt, parkot, vendéglőket építenek, szállodákat majd, s vízividámparkot is. Addig pedig, míg elkészül, kizárólag a Spari sportolói léphetnek a területre. S bár sok minden megváltozott, a hangulat a régi.

– Emlékszem – meséli Kata –, hogy bár anyukám pedagógus, én mégis szinte az egész nyarat itt töltöttem. Jó volt a társaság, a napi kétszeri edzés mellett csocsóztunk, pingpongoztunk, kártyáztunk. Biciklivel járt az egész csapat. Életem legszebb évei voltak. A szüleimnek nem volt gondja a nyárra. Sőt inkább abból voltak viták, hogy legszívesebben akkor is itt lettem volna, amikor együtt ment el üdülni a család. Szerintem azok a gyerekek, aki most idejárnak, ugyanígy éreznek.

Kelemen Fruzsi azt mondja, hogy tizennégy éves. Miután barátnői mosolyognak, bevallja, hogy csak tizenhárom és fél. Fruzsi már kétéves korában hajóba szállt.
– Édesapám – magyarázza – a BSE-ben kenuzott. Természetes, hogy én is ezt a sportot választottam. Óvodáskorom óta minden évben elmegyünk egy hosszabb kenutúrára apu sporttársaival. De csak augusztusban, mert addig itt vagyok a telepen. Ugyanis nyáron öt különböző versenyünk van, azokra készülünk. Évközben is mindennap edzek, a nyarat pedig, el sem tudnám képzelni máshol.

Fruzsinának itt vannak a barátnői, Zsófi és Eszter is. Évközben Zsófi suli után csak ebédelni megy haza, utána rohanás le a telepre. Eszter hetedikes az Eötvös Gimnáziumban. Évközben negyed háromkor van vége a hatodik órájának, utána irány a part, s míg édesanyja fél hét körül érte nem jön, itt van. Az öböl ezeknek a gyerekeknek évközben napközi, nyáron edzőtábor. Sport, társaság, az első szerelmek, sportsikerek helyszíne. A legtöbb gyerek, ha egyszer lejött ide, itt is ragad.
A Spari
A lágymányosi Spari Egyesület 1999-ben alakult a Bp. Spartacus utódegyesületeként. Kiemelten fontosnak tartja a sportági utánpótlás nevelését 10–12 éves kortól kezdve, és a korosztályos versenyeken és bajnokságokon való részvételt is. Nem is eredménytelenül, hiszen a Spariban kezdte pályafutását Kolonics György, kétszeres olimpiai bajnok kenus, valamint Kovács Katalin, többszörös világbajnok, olimpiai bajnok kajakozónő is. A tagdíj havi 5000 forint.

Aki rendszeresen jár edzésekre és befizeti a tagdíjat, szinte az egész nyarat eltöltheti itt. Heti kb. 5000 forintért ebédet, uzsonnát, napi kétszeri edzést és állandó felügyeletet kap. Jelentkezni lehet: Budapest XI. Lágymányosi Öböl, Vízpart u. 4. T: 204-2883
Luxus nélkül, ötletesen
Nyáron szívesen lennének többen is Ági helyében, hiszen két hónapon át élvezheti a szabadságot. Ráadásul egy balatoni nyaraló is hozzájárul ahhoz, hogy a szünidő még izgalmasabban teljen. A tanítónő Ági  és fiai – Levente (12) és Dani (11) – a nyár nagy részét a magyar tengerközelében töltik.

– Szerencsések vagyunk, van egy remek kis nyaralónk – meséli Mártoné Szabó Ági –, így hosszabb időre kimenekülhetünk a fővárosból, és még fizetnünk sem kell a szállásért. A fiúk szinte mindennap elugranak a közeli focipályára, és persze a strandot sem hagyjuk ki. Ők legszívesebben az egész napot ott töltenék, de nekem az egy kicsit sok lenne. Így általában csak ebéd után megyünk le a partra.

Ági mindennap főz a balatoni nyaralóban, bár bevallja, ne gondoljunk többfogásos csodaebédekre, hiszen gyakran három napig is fasírtot esznek más-más körettel. A hozzávalók beszerzésében a fiúk segítenek, unszolás nélkül is pattannak a biciklijükre, és eltekernek édesanyjukkal a közeli boltba. Ugyanis ha kerékpárról van szó, akkor a családban mindenki szíve megdobban.

Négy éve róják a magyar utakat két keréken, az elmúlt években a gemenci erdőt és a Szigetközt fedezték fel egy-egy ötnapos túra keretében. Ezeken a kirándulásokon az édesapa, Gábor is részt vesz, aki feleségével együtt úgy véli, hogy nem érdemes külföldre utazni, hiszen itthon is annyi csodálatos hely létezik. Szállást a falusi turizmus segítségével foglalnak, amivel nagyon elégedettek, hiszen eddig mindig csak barátságos vendéglátókkal találkoztak.

Ha otthon, Budapesten vannak, Ági akkor is igyekszik érdekesen kitölteni a napokat. Egyszer egy évben elmennek a Vidám Parkba, az Állatkertbe pedig többször is ellátogatnak.

– Az egész nyarat együtt tölti a két fiú, és néha ezért meg is unják egymást. Ilyenkor kell beszervezni a barátokat – magyarázza. Régi jól bevált módszerük, hogy a fiúk játszótársakat hívnak magukhoz, az egész napot együtt töltik, majd valamennyien náluk ebédelnek, vacsoráznak. A következő napokon pedig a barátok szülei segítenek ilyen módon nekik.

– Ha a haverok jöhetnek, mindenkinek sokkal könnyebb – véli Ági. – Éppen ezért a Balatonra is hívhatnak mindig barátokat. Ezt a „minitábort” egy pár éve találtam ki, pont azért, mert a fiaim tavalyig nem is mentek nélkülünk ilyen közös nyaralásra.

Levi az előző nyáron már elutazott egy hip-hop táborba, ami annyira bejött neki, hogy idén is nagyon szeretne menni. Dani egy kicsit visszahúzódóbb, ő még nem volt tőlünk távol ilyen formában. De éppen a napokban említettem nekik, hogy kezdjenek el gondolkodni azon, kivel is mennének el szívesen a balatoni iskolai táborba. Ez az iskolai szervezés pénztárcakímélőnek nevezhető az idei nyári kínálatban, ráadásul osztálytársakkal, barátokkal lennének együtt a fiúk, nem pedig az ország egész területéről érkezett ismeretlenekkel.

– Felháborítóan drágának tartom a mai gyerektáborokat, amelyek akár ötven-hatvanezer forintba is kerülhetnek egy hétre – panaszkodik Ági. – Szerintem teljesen felesleges luxuskörülmények közé vinni a kisgyerekeket, nem ennek kéne a lényegnek lennie, hanem a közös játéknak, kirándulásnak, tábortűznek, éneklésnek, strandolásnak.

Az iskolai szünetben két hetet neki is dolgoznia kell, bár ez csak félnapos elfoglaltságot jelent.
– Ilyenkor a fiúk délelőtt otthon vannak, az ebédet meg tudják már melegíteni, délután pedig jönnek a szokásos programok. Foci, görkori, tévé és számítógép (bár ez folyamatos alkudozás tárgya), néha mozi, de volt már olyan is, hogy a Déli-pályaudvaron felraktuk a bicikliket a vonatra, és lementünk a Velencei tóra. Egy óra alatt odaértünk.

Ági szereti a munkáját, bár évközben sokszor fáradt, hiszen délelőtt tanít, esténként dolgozatokat javít, az óráira készül. De nyáron aztán feltöltődik, és az egész szünidőt „végiglubickolja” a gyerekeivel.