Minden évben visszatérő gond, hogy milyen programot, nyaralást, értelmes elfoglaltságot szervezzünk a gyereknek a két és fél hónapos iskolai vakációra. No és hová tegyük a kicsit, amíg bezár az óvoda? Utánanéztünk.

Akinek kisiskolás gyereke van, tudja, milyen hatalmas megkönnyebbülés, amikor beköszönt a június, és végre vége az iskolának. Nem kell könyörögni többé esténként, hogy oltsd el a villanyt, menj lefeküdni, holnap iskola. Nem kell reggel a félig még alvó gyereket kiráncigálni az ágyból, és sürgetni, hogy mosakodj, öltözz, reggelizz és moss fogat. Siess, mert elkésünk, ma is elkésünk a suliból.  Nem kell rohanni az ideges városon keresztül reggel, és nem kell a kicsiért időre odaérni délután.

Nem csupán a gyereknek, a szülőnek is pihenés a nyári szünet. Hiszen délután, fáradtan hazaérve, legalább a házi feladat miatt nem kell veszekedni. Nem kell kikérdezni a verset a hisztiző gyerektől, nem kell újra íratni az olvashatatlan macskakaparással papírra vetett leckét sem. Nem érik kellemetlen meglepetések az embert, ha szeretné aláírni az ellenőrzőt. Nem kell fogadóórára, szülői értekezletre járni.

Szünetel az iskola miatti feszültség, melynek nem szabadna tönkretennie a családok életét, de sokszor mégis ezt teszi. Mert bár gyerekpszichológusok szerint a szülőnek nem dolga az oktatás, sőt egyenesen káros a szülő-gyerek kapcsolatra, ha mi tanítunk és követelünk az iskola helyett, legtöbb családban mégis ez történik.

A legtöbb családban a szülő gondja az iskola. Ezért örül mindenki, ha végre itt a nyár. Kis izgalom még belengi a bizonyítványosztás körüli napokat. Aztán elmúlik az is, és kitör a végtelennek tűnő, hatalmas nyári vakáció. Az ám, de mi lesz a nyolcévessel, akit még nem lehet otthon hagyni egyedül? Mi lesz a nehezen kezelhető serdülővel, aki az első napokban tízig alszik, megnézi az összes mozit, amit a suli miatt nem nézhetett meg. Egy hétig jól érzi magát, aztán elkezd látványosan unatkozni, lófrál és csavarog.

Igazából soha nem értettem, hogy mi értelme van ennek a túlságosan hosszú nyári szünetnek. Miért nincs elosztva a pihenés több, rövidebb szünetre. Hiszen gyerekként is legtöbbször untuk a hosszú semmittevést, és augusztus közepétől már vártuk, hogy kezdődjön az iskola.

A legtöbb családban komoly gondot okoz a gyerekek nyári programjának megszervezése. Kevés az olcsó, iskolai, önkormányzati, alapítványi tábor. A nagycsaládosok, az alacsonyabb jövedelműek számára a magán táborok alig megfizethetők. S ha van is rájuk pénz, nehezen ismeri ki közöttük magát az ember.

Melyik a jó, az én gyerekemnek való, ahol a gyerekek nem csak lógnak egész nap, de vezetőik nem esnek át a ló túlsó oldalára sem, s nem csinálnak a táborból iskolát. Emlékszem, hogy volt olyan év az életünkben, amikor kilencéves fiamat három táborból is haza kellett hozni, mert annyira rosszul érezte magát.
Hiába a paragrafus
A Magyarországi Szülők Országos Egyesülete honlapján (www.iskolaszek.hu) felhívja a figyelmet arra, hogy az önkormányzati iskolafenntartóknak a tizedik évfolyam végéig biztosítani kellene a felügyeletre szoruló gyermekek napközbeni ellátását a nyári szünetben is!

A munkavállaló szülőnek ugyanis nincs annyi szabadsága, hogy gyermeke mellett maradjon ilyen hosszú időre, ráadásul a munkaadó határozza meg a szabadság kiadásának időpontját. Az MSZOE ezért javasolta a Munka Törvénykönyv módosítását, hogy a 14 éven aluli gyermekek szülei meghatározhassák, mikor veszik ki éves szabadságukat.



Az egyesület szerint több százezer „kulcsos gyermek” cselleng az utcákon a nyári szünetben, növekszik a gyermekbalesetek és az „eltűnt” gyermekek száma is. A szülőknek segítségre van szüksége a gyermekek napközbeni ellátásához, de sok helyen az iskolák, illetve az iskolafenntartók nem biztosítják a felügyeletet, pedig ez kötelező feladat számukra.

Az önkormányzatok arra hivatkoznak, hogy nincs rá pénz, vagy a pedagógusok nem vállalják. Holott a pedagógusoknak a nyári szünet tanítás nélküli munkanapokat jelent, az igazgató munkaköri feladatként elrendelheti, hogy a pedagógusok részt vegyenek a gyermekek, tanulók szünidei felügyeletének ellátásában.

Az önkormányzatok költségvetésében megtakarítás címén egyre kevesebb összeg szerepel a diáküdültetésre, napközis táborokra, a gyermekek napközbeni ellátására. Áthárítják a tanulók kötelező felügyeletének költségeit a szülőkre, fizessék ki a heti 10–100 ezer forintos „magántáborok” költségeit, ha biztonságban akarják látni gyermeküket egy-két hétig. Törvénysértést követ el az az iskolafenntartó önkormányzat, amelyik nem biztosítja az anyagi és személyi feltételeket a felügyeletre szoruló gyermekek, tanulók nyári felügyeletéhez.
Legyünk együtt
A gyerek számára az a legfantasztikusabb nyaralás – mondja Honinger Nóra gyerekpszichológus –, ha együtt lehet, együtt utazhat el a család. Igazából nem is az a fontos, hogy külföldre mennek-e, vagy itthon maradnak, hanem hogy együtt vannak. A közös élmények, nagy beszélgetések segítenek feltöltődni.

Hiszen a mai családokban az az egyik legnagyobb baj, hogy mindenki rohan. Soha nincsen elég idő arra, hogy a másikat meghallgassuk, hogy igazán, lustán, cél nélkül lehessünk együtt. Nagyon fontosnak tartom, hogy nyáron a gyerek változtasson környezetet. A városi gyerek falun, a falusi városban képes leginkább kikapcsolódni, új élményeket szerezni, új világokat felfedezni. A legjobb, ha elküldhetjük a nagymamához. De mivel a gyerek számára rendkívül fontosak a kortárs kapcsolatok, engedni kell, hogy a barátaival is tölthessen időt.
Még akkor is, ha a szülő számára úgy tűnik, hogy csak csellengenek, semmi értelmeset nem csinálnak.

Borzasztó fontosnak tartom azonban, hogy ne az egész szünidő teljen semmittevéssel, tévézéssel, számítógépezéssel. Talán ma már minden család megengedheti magának, hogy táborba küldje a gyereket. Ha tábort keresünk, az ő igényeit, érdeklődését tartsuk szem előtt, ne a mi vágyainkat.
Melyiket válasszam?
A nyári táborok kínálata gyakorlatilag végtelen. Az interneten kigyűjtve találhatók a nyelvi, művészeti, média-, kaland-, lovas-, tánc-, vándor-, sátor-, balatoni és egyéb táborok. Sőt létezik már a Táboroztatók Országos Egyesülete is (www.toe.hu). A szervezet azért jött létre, mert szükség van egységes minőségbiztosítási rendszerre a gyerekek, a hozzátartozók és nem utolsósorban a szervezők érdekében. Valamint olyan információs bázisra, melyre szintén támaszkodhatnak a gyerekek, a szülők és a szervezők.

Létrehoztak egy alap adatbázist, amelyet folyamatosan bővítenek, és ahol a már minden szempontból korrekt körülmények és feltételek szerint több éve működtetett táborok találhatók. Persze amikor a szülő gyerekének tábort keres, az árra is kíváncsi. Érdemes alaposan körülnézni, hiszen közel azonos szolgáltatásért nagyon különböző árat kérnek.

Bármelyik tábort válasszuk is, a gyerek akkor fogja jól érezni magát, ha barátokra talál. Sokat segít egy ismeretlen közösségbe való beilleszkedésnél, ha valamelyik otthoni barátjával, kedves iskolatársával mehet a táborba. De bármennyire jól szervezett legyen is a táborozás, akkora élményt nem jelenthet, mintha a papával és mamával sikerül elutazni, elmenni biciklizni vagy kirándulni. Nagyon fontos tehát, hogy ha csak tehetjük, legyünk nyáron is minél többet gyerekeinkkel.
Az iskolai tábor is lehet jó
Az óbudai panelház nyolcadik emeletén a tizenegy éves Bence a számítógép előtt ül, és az interneten keresztül a barátjával beszélget. Nem örül túlságosan, amikor megkérem, mondja el, milyen lesz a nyár. De Bence okos és udvarias gyerek, ha szűkszavúan is, de minden kérdésemre válaszol.

Kiderül, hogy a nyári szünetben hat héten át az iskolai napközis táborba járnak majd kilencéves öccsével, Bálinttal. Reggel nyolckor az iskolában gyülekeznek, ahonnan tizenöt perces séta a Bécsi úti tábor, melynek szép, tiszta, feszített víztükrű medencéje van. Bence tud is, szeret is benne úszni. Ha azonban rossz az idő, esik, a gyerekek fedél alá szorulnak – hat iskolából ötvenen-hatvanan nyolcvan négyzetméternyi területre.

Schweifer Bea, a fiúk mamája, a mobiltelefonjába épített naptárral a kezében ül az apró konyhában és a fejét vakarja.
– Június 15-én van vége az iskolának – mondja, és valahonnan mélyről, nagyot sóhajt. –  Sajnos 18–22-ig egyszerűen semmilyen iskolai felügyelet nincs. Csak 22-étől indul a napközis tábor. Azt hiszem, azon a héten fogom kivenni a szabadságomat. Talán találok valami olcsó, last minute utat, és el tudunk menni a horvát tengerpartra. Sajnos mindkét fiúnak ekcémája van, amire igazából a sós tengervíz a legjobb. Utána hat hét sulis tábor következik.

Ez nem túl jó megoldás, a gyerekek sem lelkesednek érte, de mit csináljak! Másként nem tudom megoldani. Lassan öt éve már, hogy meghalt az apjuk, s én egyedül nevelem őket. Anyukám próbál segíteni, de sajnos apukám cukorbeteg és ápolásra szorul. Szóval alapvetően egyedül vagyok. Nekem kell megoldanom mindent. És nincs túl sok pénzem erre.

Egy kis magánvállakozásnál vagyok mindenes: titkárnő, adnminisztrátor, üzletkötő. Szeretem a munkámat, a főnökömet, rendes, jól kijövünk. Szerencsém van, hiszen nyáron akár húsz nap szabit is kivehetek. De a vállakozás kicsi, és én csak a minimálbért keresem meg. Ehhez jön az árvaellátás, a családi pótlék. Szóval körülbelül havi százötvenezerből kell kijönnünk a két fiúval, akiknek azért vannak igényeik.

Szóval nyáron maximum egy hét nyaralást tudok kigazdálkodni. A többi időre marad a napközis tábor, és ha szabin vagyok, a barátok. Szerencsére Hajdunánáson, Dunavarsányban, Fóton is vannak barátaink, akiknél eltölthetünk néhány napot.

– És valamilyen igazi tábor a fiúknak?

– Bakonybélen van az iskolai tábor, azt imádják. De hát az is huszonötezer gyerekenként, bár tavaly kaptunk engedményt az árból.

– Mozi, strand, élményfürdő?

– Tavaly pályáztam, és kaptam üdülési csekket, abból futotta ilyen drága dolgokra. Idén azonban nélkülöznünk kell az efféle, alkalmanként hat–nyolcezres programokat. Az Omszki-tóra szoktunk elmenni fürödni. Van egy tizenkét éves Suzukink. Elvisz. Esetleg a Hajógyári-szigetre megyünk át biciklivel. Azt nagyon szeretjük. Négyig dolgozom, utána megyek a fiúkért, s ha jó az idő, még úszunk egyet valahol, ahol ingyen van. Pedig – mondja Bea – fantasztikusan jó táborok vannak ma már. Tudnánk belőlük válogatni. Csak hát nagyon drágák.

Nem ritka az ötven–nyolcvanezer forintos ajánlat sem. Biztosan szuper az ellátás, viszik őket lovagolni, teniszezni, nyelvet tanítanak, de nekem két gyereket kellene befizetnem. Ez nem megy. Még az olyan táborok is húszezer fölött vannak, ahová reggel vinni, délután hozni kell őket. Igazából nem is értem, mi kerül ilyen sokba. Ráadásul idén nagyon szeretném kicserélni a kocsit de legkevesebb harmincezer körül van a havi részlet. Mindegy – neveti a problémákat Bea. – Eddig is volt, ezután is lesz majd valahogy.