Anya, inkább váljatok el!” - Berniczky Edit: Gazdátlan szív

Szabó Fruzsina | Szocháló

„Anya, inkább váljatok el, nem bírom hallgatni a veszekedéseteket!” – hangzik el Berniczky Edit Gazdátlan szív című regényében ez a túlontúl is érett mondat egy túlontúl is kicsi gyerek szájából. Az írónő második könyve egy fiatal nő házasságának szétesését és válását követi nyomon, szerelmi három- és négyszögekkel, abortusszal, lelki sérülésekkel. Mindazon dolgokkal, amelyeket több ezer magára maradt nő és férfi él át válásakor.

 

Először akkor jöttem rá, mennyire is sok ez a több ezer, szám szerint félmillió nő, aki egyedül él vagy gyermekét is egyedül neveli egy sikertelen házasság után, amikor benyitottam egy tanári szobába. Délután öt volt, de még mindig sok-sok tanárnő internetezett, beszélgetett az iskolában. Beugrott: vajon miért ülnek itt, amikor otthon valószínűleg férj és gyerekek várják őket. Később az énektanár felvilágosított, hogy a tanári kar 28 tagjából mindössze hárman élnek házasságban, a többség elvált, így nincs kihez hazamenni. Aztán ha körülnéz az ember, ugyanezt vagy hasonló arányokat fedez fel, legyen szó szomszédokról, munkatársakról vagy csak az utcán mendegélő emberekről. Régóta köztudott, mennyire kevés házasságot kötnek Magyarországon, és hogy milyen nagy arányban nő a válások száma. A „régi időkkel” szemben egy olyan életmintát kezdenek követni a férjek és feleségek, amelyben a válás megoldás mindenféle konfliktusra, vagy egyszerűen egy kiüresedett kapcsolatra. „Persze nem szabad egyértelműn kárhoztatni a házasságok felbontását” – mondja Dobos Emőke pszichológus. „A gyermekeket jobban megviseli, ha a családban állandóak a veszekedések és feszült a hangulat.”

 

 

Berniczky Edit – maga is egy véget ért házasság után – úgy gondolja, a válás nem minden esetben magánügy, hanem fontos társadalmi kérdés, hiszen az, ha valaki lelki, vagy sok esetben fizikai sérüléseket szenved, akkor az kihat élete összes oldalára. A Gazdátlan szív főhősnője, Szabó Ágota esetében is így van, aki két gyermekével és férjével él egy kis faluban, ahol mindenük megvan, már amennyiben a mindent anyagi értelemben vesszük. Mert érzelmileg nem teljes a kapcsolatuk, ahogy a főszereplő ki is fejti, az a gond, ami a szakemberek szerint a legtöbb házasságban: a beszélgetések hiánya. Ágota (vagy ahogy a szeretője hívja: Ágacska) így menekül egy másik kapcsolatba, mígnem minden kiderül: férje félrelépései, terhessége, szembenéz menthetetlen kapcsolataival, és elveteti a magzatot: „A műtét után annyira üresnek éreztem magam, mint még soha. Az volt a legszörnyűbb, hogy öntudatlan állapotban veszítettem el a gyerekem. Hogy megfoghatatlan volt az egész. Hogy néhány perc alatt minden odalett. Jó és rossz, minden megszűnt. András, a kisbaba, és Dezsővel a házasságom.” Aztán mégiscsak sikerül újrakezdeni, vagy inkább jobb irányban folytatnia az életét, látva, hogy mások is járnak így: barátnők, szomszédok.

 

 

A Gazdátlan szívnek is talán pont ez a legfőbb erénye, hogy az átlagos nő szerepébe bárki belehelyezkedhet, és bárki erőt meríthet belőle, aki hasonló cipőben jár. Nemcsak a felek lelki állapotával foglalkozik, hanem olyan nem kevésbé fontos problémákat és kérdéseket boncol, mint a terhesség-megszakítás, a gyerekek lelki sérülései, a huszonegyedik század női szerepének mivolta. Mi legyen a nő ma Magyarországon? Szófogadó feleség, aki mindenben engedelmeskedik urának? Szerepkonfliktusokkal küzdő anya-dolgozó? Ráfoghatjuk-e a női szerepek változására a válások megnövekedett számát?

 

 

Ha ezeket a kérdéseket nem is tudja megválaszolni, mégis segíteni próbál a Publikátor Kiadó és Sajtóegyesület, amely a Berniczky-regényt is megjelentette. A kiadó védtelen, kiszolgáltatott csoportokkal foglalkozó kiadványokkal foglalkozik, mint amilyen a Párkapcsolat konfliktuskezelő magazin (ebben folytatásos formában találkozhattunk a Gazdátlan szívvel, az Így válunk mi című pályázat győztesével), amely önmagát a házassági krízisben lévők, különélők, válófelek és családsegítők lapjának nevezi. „A lap célja a párkapcsolatok, a házassági- és családi szövetségek minőségének javítása, a válás traumáinak orvoslása, a válási kultúra humanizálása, kríziskezelési technikák megtanítása. Agressziómentes, konstruktív módszereket kívánunk megismertetni az olvasókkal.” – olvashatjuk a Párkapcsolat honlapján . A magazin önkéntesei a válás minden oldalát körüljárják. Ez egyébként nem újkeletű, korábban is volt hasonló próbálkozás, a Különút válási kalauz, amelyet a Publikátor jogelődje jelentetett meg, számos verses- és novelláskötettel együtt. Ma már önismereti, kommunikációs tanfolyamot is rendeznek.

 

 

Vitathatatlan, hogy nagyon sok váló embernek segíthet az, ha felismerik, nincsenek egyedül a problémájukkal. Ma már a fenti kiadón kívül sok szervezet, tanácsadó foglalkozik olyanokkal, akik nem tudnak továbblépni elromlott házasságukon. De talán ennél fontosabb a „megelőzés”, a kommunikáció, a konstruktív problémamegoldás, az alkalmazkodás, persze nem a végletekig. Hogy a jövőben ne kelljen évente újabb húszezer gyereknek csonka családban felnőnie.