Tíz Forint története
(eposz 23 versszakban)
... de szeretek mosogatni című népdalra ...

Néha, hogyha suli vége,
s senkinek sincs ahhoz kedve,
hogy egyből haza bandukoljon,
pénztárcánknak kell, hogy fogyjon.

Ugyanis a kóla drága,
Huszonkét forint pohárja.
De nincs ám mindenkinél mani,
egy embernek kell hát állni (a cehhet).

Tehát vár a Zöld Szemafor,
ez a vonat nem zakatol,
megismerni onnan lehet,
hogy a srác ott mindig nevet.

A lány mindig kutyával van,
a Livi meg félelemban,
ugyanis csak magát félti,
hogy a kutya majd megtépi.

De a kutya csak ül nyugodtan,
a vendégektől elbágyadtan,
s eszébe se jutott soha (még csak az se),
hogy a Livit megszagolja.

A srácról még azt is tudjuk,
hogy oly szerelmes, mint az ágyú
csak akkor volt (réges-régen)
mikor gimnazista volt a lelkem.

Ide szoktunk hát kiülni,
jókat szoktunk még füstülni (már aki),
szép hercegünk akkor jöhet,
ha valakinél talál tüzet.

Livi szerint nincs még vége (a versnek),
jussunk tehát a kettőre (egyről).
Pontos menetrendünk nincsen,
az se baj, ha pénzünk sincsen,

Ugyanis a Jakab Sára
szívesen fizet kólára,
de beugró nélkül nem megy,
az előleg fejenként egy ...

olyan vicc, mely nem hangzott még
Házibarátunk szájából,
ilyen viccre márpediglen
úgyis hiába pályázol!

Bea mindig bosszankodik,
mert a Feri borzaskodik,
hogy ő nem jön velünk együtt,
nem bírja a cigit, füstüt.

Zsófia, ki mindent elhisz,
már amit csak hinni lehet,
s ha az étlapot meglátja,
nem fog kérni ivólevet.

Ugyanis a kóla finom(abb),
igaz, nincsen benne semmi,
azon szoktam kiakadni,
hogy érződik néha gumi.

S míg szerelmesen nézek egyre,
Ő érzéketlen, mint egy kecske.
Most már csak a rím hiányzik (mármint a kecskerím)
Jézusom, rámjött a csuklás.

És miután elolvasta (a verset),
kecskebőrét sutba dobta,
bátorságot is merített,
míg engem meg leterített.

És abban a pillanatban,
mikor nyelve volt a számban,
se köpni, se nyelni nem volt
erőm ahhoz, hogy a csókot

kellőképpen kiélvezzem,
mert csak az járt a fejemben,
hogy a rendőr ott mögöttem
mi a fenét néz felettem.

Talán morbidnak tűnik most,
amit itt leírtam nektek,
folytatását majd csak akkor,
ha megtudom, hogyan csókol ...

Livi kiadta az ukázt:
Megtiltom, hogy oda elmenj!
De nem hozta reám a frászt,
akkor is el fogok menni!

Mindenki a saját kárán
tanulja a dolgokat,
seggreeséseknek árán
szerezzük a foltokat.

Egy csókba még nem halt bele
tudomásuom szerint senki,
akkor tehát ne szólj bele,
úgyis rá fogok majd jönni,

hogy mit nem lett volna szabad
ilyen sietősen tenni,
de ahhoz a hibákat is
muszáj nekem megismerni ...

... Miután a hibákat is
alaposan megismertem,
Livi szerint nincs más dolgom,
befejezem hát a versem.

(Étlap a Szemaforból)
Ám még mindig nincsen vége,
teríts étlapot eléje!
Én az árát nézem nyomban,
bár nincs soká forgalomban.

68 Forintért lássuk
mit kínál, mint ital, jaj hukk!
száz lábúnak száz az ára,
vissza is jön a torkába,

annak aki mindig ezt,
sőt még sok más féle szeszt
vesz és meg is issza nyomban,
bár már azt sem tudja, hol van ...

Életképek ciklus - 1990. november 2-nov.10.