Az én gyerkőceim voltak már kalóz- ill. tündér-partiban, voltak szülinapon játszóházban, vonaton, bowling klubban, állatkertben, múzeumban, kalandpályán, barlangban, sőt, lézerfegyveres lövöldözésen is. Minden lehetséges, csak győzze a szülők pénztárcája! Ezért örültem nagyon, mikor a lányaim bejelentették, hogy ők itthon tartanának bulit, persze szigorúan külön-külön, így van egy hetünk regenerálódni a két megpróbáltatás között.

Aztán szép lassan előálltak a különböző ötleteikkel is, amitől felejthetetlen lesz a szülinap… Először kilencéves kislányunk partijára készültünk teljes erőbedobással. A tizenöt meghívót egyesével szerkesztették Ádámmal, majd külön lány és fiú tombolaszelvények is készültek, miközben Apával összegyűjtöttük az itthon fellelhető összes repiajándékot nyereménynek. Szombaton már reggel buli-lázban égett a család (kivéve tizenhét éves fiamat, aki tudott valamit, és lelépett estig), takarítás, rendrakás, tortasütés, üdítő- és partikellék-vásárlás, lufifújás, szendvicskészítés, és máris négy óra, csönget az első vendég! Hétig óriási volt a pörgés, volt hangzavar, zene-bona, újságpapírtánc, twister, activity, tombola, etetés-itatás, gyertyafújás… majd a végén összcsaládi kipurcanás. Másnap aztán leültettük a tizenhárom évest, hogy közösen újratervezzük a jövő heti bulit. A mi kéréseink: Első pont: pénteken legyen, így nem megy rá az egész hétvégénk. Kettes pont: Apa szívesen elmegy a kisebbekkel a Nagyihoz, így nem zavarnak a kistesók, és Apának is óvjuk a vérnyomását. Hármas pont: Teljesen fölösleges a nagytakarítás előtte, hiszen utána úgyis muszáj lesz. Az ünnepelt kérései: Első: Igazi házibuli legyen, Anya ne akarjon játékmesterkedni, de idén még(!) itthon lehet. Második: Apa hozzon mikrofonokat a stúdióból, hogy igazi karaoke legyen, a szoba másik felében pedig taposós táncszőnyeget kössünk a monitorra (ez valami csúcs játék). Harmadik: Legyen kóla és chips, bármennyire egészségtelen is, és nehogy teljeskiőrlésű lisztből süssem a pizzát. És a ráadás: Három barátnő itt is aludna…