Elsőként a Heti Válasznak nyilatkozik új kezdeményezéséről Hegedűs Zsuzsa. A szociológus alapítványszervezéssel igyekszik megoldani, hogy 36 ezer nyomorgó gyerek tányérjára a költségvetés elfogadása után is kerülhessen étel. Merre tovább, Magyarország? címmel szervez fórumokat, a nyilvánosságból viszont év eleje óta eltűnt.

 Mégsem jött be az "önkreatív társadalom" ön által propagált koncepciója?

- Rengeteg önkreatív kezdeményezés indult el, a Magosz például közel száz szociális boltot nyitott azóta. Mi több, létrehozta az ehhez szükséges termelői raktárszövetséget. A munka talán azért nem olyan látványos, mert a szocialisták nem viselkedtek ésszerűen tavasszal. Azt reméltem, hogy nyáron már választások lesznek, azaz meglesznek az eszközeink is, hogy megfordítsuk az egyre drámaibb - és tömegesebb - leszakadási folyamatot, melynek következtében a magyarok harmada nyomorog, másik harmada meg zuhanórepülésben közelít az ellehetetlenüléshez. A 2008-as népszavazás óta egyértelmű, hogy a kormányerők megbuktak. Ezt ők is tudják. Mégsem ragadták meg az alkalmat, hogy megmentsenek maguknak néhány százalékot. Inkább ezt a cinikus végjátékot játsszák.

- Nem teljesen sikertelenül. A Bajnai-kormány megítélése nem csak külföldön jobb, mint Gyurcsányé volt.

- Bajnai? Aki 2006 májusában úgy került a politikába, mint Gyurcsány embere, akin keresztül utóbbi kisajátította a fejlesztési pénzek feletti rendelkezés jogát? Akinek tevékenységét kivonta a parlament ellenőrzése alól? Ugyan már! Demokráciában nincs más mérce, mint a választók ítélete. Az SZDSZ eltűnt, a szocialisták sosem látott mélységekben. Nem csupán elvesztik a választásokat jövőre. Szétesnek, s eltűnnek a történelem süllyesztőjében.

- Mint Mesterházy Attila arcszőrzete a múlt héten?

- Az még visszanőhet. Az MSZP támogatottsága nem. Lesznek más baloldali képződmények, előbb-utóbb kialakul egy új párt, de annak ehhez semmi köze nem lesz. Ez nem biztos, hogy holnapután következik be, innen viszont nincs visszaút. Nem akad a világon még egy magát baloldalinak mondó kormány, amely a választások előtt hat hónappal átnyom egy ilyen költségvetést a parlamenten, amilyen a mostani.

- Felelőset és takarékosat?

- Végtelenül cinikusat. Amilyet csak gyakorlott cégfelszámolók tudnak összerakni. Néhány milliárd reményében hagyják megfagyni a fedél nélkülieket és a kisnyugdíjasokat, ellehetetlenítik a fogyatékkal élők, az idős, beteg emberek ellátását biztosító intézményeket. Éhkoppra ítélik az amúgy is legnyomorúságosabb helyzetben lévő gyerekeket, akiknek tartósan munkanélküli szülei januártól csak egy főre kaphatnak szociális segélyt. Közben továbbra is milliárdokat költenek kormánypropagandára, beszerzési pályázatokra, vezetői prémiumokra, Magyarország meg a korrupciós világranglista legrosszabbjai között tanyázik. A költségvetés elfogadása utáni fél évben - Utánunk az özönvíz! - semmit sem tesznek majd. Már most úgy viselkednek, mintha ellenzékben lennének. Az emberek is egyre inkább úgy néznek a Fideszre, mintha már kormányozna.

- Unalmas kampány lesz, ha a Fidesz meg védekezésként tovább ismételgeti, hogy Gyurcsány és Bajnai a felelősök.

- A Fidesznek ezt kell tennie, mert ez az igazság. Csakhogy ennek kimondása most önmagában nem elég. Hat hónap hosszú idő. Ennyi van hátra az új kormány megalakulásáig. Ennyi ideig nem éhezhetnek azok a gyerekek, akik már eddig is csak a gyerekétkeztetésnek köszönhetően jutottak meleg ételhez.

- Lehet, hogy most kevesebb jut, de válság van, s Gyurcsány Ferenc a minap azzal büszkélkedhetett: ők vezették be az ingyenes gyerekétkeztetést.

- Meg fog lepődni: Gyurcsány hazudott. Mindig is szükség volt önkormányzati támogatásra ahhoz, hogy meleg étel legyen a gyerekek asztalán, a kormány által biztosított fejkvóta sosem fedezte a teljes költséget. A leszakadt kistérségekben, ahol amúgy is több a rászoruló gyerek, a most megszavazott elvonások következtében sok helyen az önkormányzat nem fogja tudni fizetni még a ma folyósított havi 1500 forintot sem. Ez már meg is történt november elején Dél-Baranyában: ebéd helyett zsíros kenyér került az asztalra.

- Szomorú, de miért lenne ez általános jövőre?

- A múlt héten végigtelefonáltuk a 33 leghátrányosabb helyzetű kistérség összes iskoláját. Mindenütt hatvan százalék fölött van azon gyerekek száma, akik 100 vagy 50 százalékos támogatást kapnak az étkezésre. 36 ezer nyomorgó gyerekről beszélek, és ez csak a jéghegy csúcsa. A szociális tárca szerint 2008-ban kétmillió gyerekből 650 ezer élt létminimum alatt, 460 ezer pedig olyan családban, ahol az egy főre eső jövedelem a nyugdíjminimumot sem éri el. 250 ezer van veszélyeztetett helyzetben. Ezt nem lehet tétlenül nézni! Akkor sem, ha a probléma valódi megoldásához az kell, hogy kormányon legyen a Fidesz.

- Azaz, hogy ön szociális miniszter legyen?

- Azaz, hogy Orbán Viktor miniszterelnök legyen.

- A felelősség tehát nem kell, csak a háttérből való irányítás lehetősége?

- Szó sincs róla, de olyasmit nem vállalok, ami nagy apparátus vezetésével jár. Ami fontos: amint a Fidesz kormányra kerül, véget kell vetni annak, hogy a közfeladatokra szánt pénzt profitszerzésre használják a közétkeztetésben. Mi több, lehetővé kell tenni, hogy az élelmiszert a helyi termelőktől, pékektől, cukrászoktól lehessen beszerezni. Így egyszerre csökkenthetők a költségek, a minőség javul, és a helyiek munkához, a termelők piachoz jutnak.

- Addig is, míg ebből állami program lehet, ki fizeti a gyerekek ebédjét?

- Ez mindannyiunk felelőssége. Magánemberként, vállalatként. Arra kérek mindenkit: segítsen, hogy fél éven át havi ötezer forintnak megfelelő élelmiszerrel tudjuk támogatni legalább ezt a 36 ezer rászoruló gyereket. Elsőként az élelmiszergyártó, -forgalmazó cégekhez fordultam. A Magosz, a CBA és a Coop azonnal támogatott, s remélem, a magyarországi vállalatok többsége is szívesen vesz részt e feladat megoldásában. Mivel januártól a kormány megadóztatja az adományokat, jövő hétre létrejön a Minden Gyerek Lakjon Jól Alapítvány. Ha egy cég ezer gyereket tud támogatni fél éven át, módja lesz rá, de ha egy magánszemély csak egyet, egy hónapig, arra is. Többen is összeadhatják az egy gyerek étkezéséhez szükséges ötezer forintot - lényeg, hogy lehetőségeihez mérten mindenki vegye ki a részét a kezdeményezésből. Az a gyerek ugyanis, aki ebbe az icipici országba születik, a miénk. Minden itt élő felnőtt felelős érte.

- Ezért is fizetünk adót.

- Azzal a dolog nincs letudva. Az állam csak az elosztórendszeren keresztül tud közbelépni, a modern világ viszont komplikáltabb. Ahol baj van, ott kell segíteni, s ahol a mi sorsunkról van szó, ott nem adhatjuk át senkinek a teljes felelősséget. Tordason például, mi után nem nyertek a pályázaton, a szülők önkéntesként építik az óvodát. Győrben nem volt pénz iskolafelújításra: a szülők és a pedagógusok nekiálltak kitatarozni az iskolájukat. A válságnak megvan ez a pozitív hatása: az emberek maguk veszik kézbe a közös ügyeket. Más szóval: a magyar társadalom elindult az alulról indukált fejlődés útján. Paradigmaváltás tanúi vagyunk.

- Nem volt paradigmaváltás a világgazdaságban, jövőre mégis növekedést jósolnak világszerte.

- Meg a munkanélküliség további növekedését. Azaz hiába beszélnek a válság végéről, látszik, hogy nem a valós termelés van fölfutóban, hanem azok a pénzügyi tranzakciók, amelyek tavaly már kipukkadtak. Ki fognak pukkadni megint, aztán kénytelenek leszünk elindulni az úgynevezett zöld úton. Ami nem egyenlő a bioenergiával. Mindenki arról beszél, és azt hiszi, mondott is valamit. Hát nem.

- Akkor mivel egyenlő?

- Gondoljunk mondjuk a középületek szigetelésére. 30-40 százaléknyi energiát takarítanánk meg, az egész finanszírozható EU-pénzből, s munkát teremtene a képzetlen rétegeknek. Az egész vasutat fel lehetne újítani, szintén EU-pénzből. Aztán kezdenek rájönni, hogy a föld alatti meleg vízzel lehet fűteni - ennek kiépítése is munkalehetőség. Nem nyilatkozgatni kell az emberi méltóságról. Az első lépés afelé az, ha az ember el tudja tartani a családját. A magyarok harmada ma nem tudja. Ahogy munkához jut, felemeli a fejét.

- Mégis, hogyan veszi rá a tizenöt éve otthon ülő alkoholistát, hogy menjen vasutat felújítani, aztán fejet felemelni?

- Azért kezdtem a gyerekétkeztetéssel, mert őket könnyebb elérni az iskolákban, azt pedig nem mondhatja senki, hogy a gyerek felel a helyzetéért. De tévedés, hogy van, aki szeret otthon nyögni, ha megéri dolgozni. Sarkozy ezt úgy oldotta meg, hogy a minimálbérért munkába álló egy évig kapja a korábbi segély felét is. Az sincs sehol megírva, hogy mindig a férfiakkal kell kezdeni: a helyi kis óvodába fel lehetne venni dadának, szakácsnőnek a helyi anyukákat. Vagy ott az otthoni idősápolás: miért ne tudná elvégezni a roma vagy nem roma anyuka? Sokkal jobb az időseknek, munkahelyet teremtettem, az állam válláról terhet vettem le. Ezt csak alulról lehet megszervezni.

- Szepessy Zsolt "monoki modellje" eléggé alulról jött. Közmunka a segélyért, szociális kártya...

- Legalulról. Az tényleg a legalja, amit a monoki polgármester művel.

- Hagynia kellene, hogy a segélyt, amit az adófizető polgártól vesznek el, eligya a szerencsétlen, míg a gyereke nyomorog?

- Ha kiderül, hogy rossz helyen van a gyerek, lépjen a jog. Erre van a gyermekvédelem. De senki nem helyezheti magát a törvények fölé. A szociális segély mértékét márpedig a parlament szavazza meg. Attól fogva abba az úristen sem szólhat bele, nemhogy egy monoki polgármester. Továbbá: Magyarország köztársaság. Azaz itt nem adófizető polgárok vannak, hanem állampolgárok. Vagy netán bevezették a vagyoni cenzust, amíg legutóbb Párizsban voltam?

- Úgy tudjuk, nem.

- Aki tehát itt születik - remélem, nem sokára azok is, akik a határon túl - és nagykorú, az a köztársaság teljes jogú polgára. Annak, hogy fizetek-e adót, hogy dolgozom-e, semmi köze a jogaimhoz. Úgy nem megy, hogy önhatalmúlag kitalálom: a szociális segélyért mától dolgoztatok, egy részét ráadásul a haverjaim boltjában kötelező levásárolni - ennél nagyobb ocsmányságot én még nem láttam. A monoki polgármestert ezért legalább ki kellene közösíteni.

- A Jobbikot is kiközösítené?

- Azt inkább le kell győzni.