Ha ebből jósoltatnád a gyermeked felnőttkori sikereit, párkapcsolatát és életútját, meglepően jó közelítéssel tudná Neked egy hozzáértő leírni azt.
Nem azt tudnád meg, hogy pl. pontosan 2031 január 30-tól lesz a Global&Co. vezérigazgatója pontosan 947 napig, hanem inkább azt, hogy még viszonylag fiatalon egy nagyobb vállalatnál akár felsővezető is lehet.
Vagy például híres színész lehet, vagy komoly tudós, esetleg egy jó pókerjátékos.

Ez nem a mai kor kitalációja, példaként egy idézet egy a pszichológia iránt is érdeklődő orvostól az 1900-as évek elejéről:

Sokféle gyereket lehet látni az ovikban, amely különbségeket a képességek és a készségek terén kell érteni.
Nem a szépségre vagy az anyagi helyzetre, hanem inkább a furfangos, gyors észjárásra, a kézügyességre, a jó fizikai képességekre vagy a művészi, zenei tehetségre kell gondolni.

Ezen képességek alapján is következtetni lehet a szülő és gyerek kapcsolatának minőségére is, mivel nagyon szoros a kettő közti összefüggés.

Meglepő, de ezek főként nem genetikai, hanem a később tanult viselkedésformák következményei!

A jó szülő-gyermek viszony az alapja a gyermeked jövőbeli életének.
Olyan fontos ez, mint egy épületnek a szilárd és erős alap. (Nem apró különbség viszont, hogy egy épületet újra lehet építeni, egy gyermek nevelését újrakezdeni talán kevésbé lehetséges.)

A szülő-gyermek kapcsolat ugyan nem az óvodás korban kezdődik, illetve alakul ki, de tudatosan, odafigyeléssel nagyon jó irányban tarthatjuk a későbbiekben is.
Szerencsére ösztönösen alakítják a szülők és gyerekek ezt a kapcsolatot, de a minden nap bennünket érő sok(k)hatás - azaz stressz, rossz körülmények, mindennapi problémák - könnyen eltéríti a helyes irányokat.

3 rendkívül hasznos tipp:

0. Töltsünk együtt rendszeresen annyi időt, amennyi lehetséges a mindennapok során.
0. Az együtt töltött idő tartalmasan, azaz hasznosan teljen.
0. Hagyatkozzunk gyakran a gyermekünk ösztöneire, nekik ez a dolog még jobban működik!

Ezt persze nem pipálom még ki ennyivel, később erről a témáról egészen sokat tudsz meg itt a blogon!

És visszatérve a címbeli kérdéshez:

Nos, az első kitalálója valószínűleg az első olyan szülő lehetett az élőlények sorában, amelyik nem hagyta magára szülés után az utódját, hogy növelje esélyeit az életben maradásához!

Lehet, hogy furcsán hangzik a következő mondat, de ez még most sincs másképp!

Minél többet (energiát, időt, figyelmet, türelmet, szeretetet, stb.) fektet a szülő a gyermekébe, annál nagyobb eséllyel lesz egy olyan sikeres és boldog élete a gyermekének (és gyakran a szüleinek is), amire ha visszatekint 40, 60 vagy 80 év távlatából, azt mondhatja: