avagy megvegyem vagy ne vegyem meg még azt az ajándékot is? Hol a határ?

A hűhó, amit a reklámok csapnak a karácsony körül, arra csábítja a szülõket, hogy többet tegyenek a gyerekekért ilyenkor, mint amennyit akár lélektanilag, akár anyagilag megengedhetnek maguknak. És mert a szülõk szeretnék a karácsonyt a lehetõ legkáprázatosabbá tenni a gyermekeik számára, egyre nehezebben tudnak lemondani arról, hogy erõfeszítéseik jutalmát hála formájában behajtsák rajtuk.

Amikor a gyerekek még csak szerény ajándékot kaptak, könnyebb volt a szülõknek úgy tenni, mintha azt a Jézuska hozta volna. De most amikor rengeteg pénzt és erõfesztést fordítunk a karácsonyra legtöbbünk a legjobb szándéka ellenére is szeretné érezni, hogy gyermekeink méltányolják az erõfeszítést és hálásak érte.

Miért fordul elõ rendszeresen, hogy Karácsony estéjén, amikor mindenki célja a béke, ha bekukkantanánk a háztetõkön sok helyen síró elégedetlen és durcás gyermeket és veszekedõ szülõket látnánk?

Az elmúlt években sokszor tapasztaltam, hogy a szülõk arról számolnak be, milyen óriási bõgés és cirkusz volt karácsony estéjén, holott õk mindent elkövettek annak érdekében, hogy minden gyermeknek a legnagyobb örömöt okozzák. Mégis a gyerekek igazságtalannak érezték az ajándékozást és nem voltak elégedettek. Hol hibáztak akkor? Nem kellett volna megvenni, amit a gyermek kér? Vagy talán éppen, hogy meg kellett volna venni azt? Ezek azok a kérdések, amelyeket ilyenkor legtöbben felteszünk magunknak. Hol a határ? Megvegyem vagy ne vegyem?

A lényeget azonban máshol kell keresnünk! Elõször is tisztán kell lássuk, hogy mit jelent a karácsony egy gyermek számára.


Mit jelent valójában a karácsony és a Jézuska a gyermekeknek?

A karácsony igazi csodája - vallásos jelentõségétõl eltekintve - az, ami a gyermek lelkében megy végbe. A gyermek számára a Jézuska nemcsak a szülõk nagylelkűségét, hanem az egész világ jóindulatát is jelképezi.

Ezt a jóindulatot azonban nem az bizonyítja kellõképpen, ha elég sok vagy elég különleges ajándékot kap. Azonban annál inkább bizonyíték számára, ha a szülõk hajlandóak évente egyszer olyan világot teremteni gyermekük számára, amely összhangban áll a vágyaik által irányított mágikus gondolkodással. A Jézuska éppen ennek a jóindulatnak és a gyermek boldogsága iráni elközelezettségnek a szimbóluma, így létezése sokkal nagyobb biztonságot ad a gyermeknek, mint akár a legbõségesebb ajándék, amelyet a szülõk saját személyiségükben nyújtanak át neki.

A gyerekek nagyon is tudatában vannak azoknak a korlátoknak, amelyeket szüleik és a valóság emelnek köréjük, az év minden egyes napján. Ezért minden okuk megvan rá, ha azt szeretnék, hogy legalább évente egy alkalommal visszanyerjék Tündérországot - vagyis a csecsemõkori paradicsomot - legalább néhány órára, még ha csak ártatlan színjáték formájában is.

Ezek a tapasztalatok mélységes megnyugvással töltik el a gyermeket, mert arra utalnak, hogy az aranykor nem veszett el egyszer 's mindenkorra. Ebbõl merítenek erõt ahhoz, hogy megbirkózzanak a jelen nehézségeivel, és reményteljesen nézzenek a jövõ elé.


Ha a szülõk megpróbálják meggyõzni õket, hogy ennek az álomnak a valóságban semmi alapja nincsen, még annyi sem, hogy évente egyszer visszatér a Jézuska, a gyermekek a világot igen barátságtalan helynek fogják érezni.

Egy megtörtént eset - "Utálom a valóságot!" - zokogott egy kislány

A Jézuskáról beszélgetve egy tízéves kislány egyszer azt mondta: "Tudom, hogy nincs Mikulás és nem a Jézuska hozza az ajándékot, és Fogtündér sincs, aki pénzt rak a párnám alá." Aztán hirtelen sírásban tört ki: "Utálom a valóságot!" - zokogta. Ez a kislány azért gyűlölte meg a valóságot, mert túlságosan korán volt kénytelen feladni vágyteljesítõ fantáziáit.

Ennek pedig nem az lett az eredménye, hogy egészségesebben látta és jobban megértette a valóságot, ahogy azt szülei szerették volna, hanem az, hogy az ésszerű szülõi magyarázat elidegenítette tõle azt. A gyerekek és a fiatalok számára a rideg valóság a fantáziában keresett megkönnyebbülés nélkül elviselhetetlen - és gyakran nemcsak a számukra...

Tehát még egyszer - Miért is jó ha hisz a gyermek a mágiában?

A kisgyermeknek hinnie kell a mágiában és fel kell használnia a mágikus gondolkodást (pl. az õrangyalba vagy a jó tündérekbe vetett hitet), mert csak így bírja féken tartani szorongását, és csak így tudja feléleszteni és ébren tartani magában az eljövendõ jó dolgokba vetett hitét. Márpedig ezek nélkül nehezen vagy egyeltalán nem tud megbírkózni a valóság többi részével.

Mely életkorban van a legnagyobb szükség a Jézuskában/Mikulásban való hitre?

Rendes körülmények között a gyerekeknek hatéves koruk körül van leginkább szükségük rá, hogy higgyenek a mágiának ebben a fajtájában; általában ez az igény négy éves kor körül alakul ki bennük, és kb. tízéves korukig tart - pontosan ez az az idõszak, amikor a gyermeknek meg kell tanulnia megállni a helyét a valódi világban.

A mágikus gondolkodás idõvel hanyatlásnak indul, ám egészségesen fejlõdõ gyermekek esetében ez csak az iskoláskorban következik be. Ha elfojtjuk a mágikus gondolkodást, akkor annak nem áll módjában bejárni azt a normális fejlõdési folyamatot, melyre szükség van. Ilyenkor megeshet, hogy újra teljes erõvel jelentkezik a serdülõkorban, amikor a gyermek kiszabadul a szülõk uralma alól. (Ilyenkor kezdenek el hinni pl. a jósnõben, vagy a kártyavetés segítségével szeretnének olvasni a jövõben, ...stb. Így próbálják meg pótolni, amit fiatalabb korukban kénytelenek voltak elmulasztani.)

Mikor nincs már szüksége a gyermeknek erre a mágiára?

Normális esetben a gyermek lassanként feladja a mágikus gondolkodást, ahogy bõvülnek a valóságról való ismeretei és ahogy egyre jobban megállja a helyét a világban. Eljön az idõ, amikor már semmiképpen nem hisz abban, hogy a Jézuska hozza az ajándékot, bármit is mondjanak neki a szülõk. A Jézuska érkezése még ebben az idõszakban is megmaradhat élvezetes színjátéknak, melyben a szülõk és a gyermekek is szívesen vesznek részt, és amely egy idõre mindkettõjük számára újjáteremti a gyermeki fantáziavilágot.

Ám ebben a játékban csak akkor lelheti igazi örömét, ha a Jézuska érkezése korábban csakugyan valóság volt a számára, ha nem kényszerítették rá túlságosan hamar, hogy a felnõttek szemével nézze ezeket a fantáziaképeket.

Ha tehát segíteni szeretnénk gyermekeinknek, hogy egészséges képet alkossanak a valóságról és megállják a helyüket a világban, nemcsak azt kell lehetõvé tennünk, hogy egy ideig hihessenek fantáziájuk termékeiben, hanem azt is, hogy ezek a fantáziaképek idõnként valósággá válhassanak számukra. Az ilyen jellegű ünnepek fontos szerepet töltenek be a gyermekek pszichés fejlõdésében: Felfegyverzi õket az élet feladataira.

Mit tegyél tehát, hogy biztosítsd a karácsonyi békét?

Biztosítsd azt, hogy a karácsony valójában egy mágikus jenetésű esemény legyen a gyermek számára! Ha már "tudja" a valóságot, mondd azt, hogy "Játsszuk el, hogy a Jézuska jön!"

Ha olyan kérdéseket tesz fel gyermeked, amitõl zavarba jössz, kérdezz vissza! "Te mit gondolsz errõl? Hogy van ez?" Vagy mondd azt: "Nem tudom, de olyan izgalmas! Én úgy izgulok, vajon ..."

Tölts meg izgalommal a várakozást! Már az elõkészületekben is éreztesd, hogy egy különleges eseményrõl van szó, amely tele van mágiával és izgalmas dolgokkal! Díszítsétek fel a lakást és süssetek finomakat! Közben történhet egy-két mágikus esemény - szaloncukor a párna alatt - Vajon ki tehette oda? Az Angyalok már itt járhattak?

A hangsúly tehát ne az ajándékokon és az ajándékvásárláson legyen, hanem a varázslaton, a fantázián és a mágián! Ezzel talán nekünk szülõknek is könnyebb a döntés errõl a kérdésrõl - Megvegyem ezt még vagy ne vegyem?

Ne éreztesd vele, hogy hálával tartozik! Épp ez a lényege a mágikus lények által hozott ajándéknak, hogy nem várnak hálát érte. Garantált, hogy az a gyermek, aki ily módon kap ajándékot a Jézuskától, nagyon fog örülni.

Alkér Orsolya
Forrás:Bruno Bettelheim: Az elég jó szülõ

Aranyfa.hu