Én ugyan felkészült, sőt rutinos anyukának számítok e téren, de egy pillanatra én is megrettentem, mikor másodikos Bence fiamat vittem a buszhoz, és a táskák elhelyezése közben derült ki, hogy imádott tanítónénink kórházba került egy baleset miatt, a tanítóbácsink előjegyzett műtétre vár, így helyettes viszi négy napra az osztályt táborozni a Balatonhoz. Ennél csak egy picit izgultam jobban nagyobbik lányom kirándulása miatt, ahol az új, fiatal és laza ofő bá vitte a hetedikeseket szintén négy napra, múzeum helyett aquapark felkiáltással.

Persze mindkét gyerkőc szuperul érezte magát, és nem történt semmi rendkívüli, nem úgy, mint a kisebbik leányzónál, ahol a megszokott, ismerős tanító néni láttán egy cseppet sem aggódtam előre. Csak mikor jött a telefon, hogy Rozi belelépett egy darázsba vagy méhecskébe, és bedagadt a lába, és valószínű láza is van… Szerencsére mindez a hazautazás napján történt, így pár óra múlva már az orvosnál voltunk, ahol mindent rendben találtak, én pedig nem győztem hálálkodni patikus anyósomnak, hogy pakolt a tábori gyógyszeres dobozba kalciumot is. Ennyi előzmény után jelentette be tizennyolc éves csemetém, hogy ők elmennének a haverokkal pár napra bicajjal, sátorral, (és gondolom, jó pár sörrel) megünnepelni a harmadik év végét – mit mondhattam volna? Az anyai aggodalmakra biztos nem kíváncsi, így csak annyit kértem jelentkezzen be naponta, és rögtön hívjon, ha segítség kell. Természetesen nagyon jól sikerült ez a kiruccanás is, és megúszták egy defekttel, jó pár szúnyogcsípéssel, és némi másnapos fejfájással…

Ami a családi hétvégét illeti, egy Tisza-parti kis faluban töltöttünk pár napot baráti társasággal és a helyi fiatalokkal. Nagyszerűen éreztük magunkat, és ami nem utolsó szempont, töredékét költöttük, mint itthon, vagy a Balatonnál. Valószínű, az én városi gyerekeimnek jelent csak ekkora élményt egész nap a kertben rohangálni, a fa tetején enni a meggyet, lesni a gólyákat a falu öt(!) gólyafészkében, a gáton biciklizni tizenkilométereket, kiépítetlen partokon fürdeni, vagy órákig horgászni a holtágnál, majd a frissen fogott halat enni vacsorára. Mindannyiunknak jót tett ez a vidéki nyugalom, nem nagyon volt térerő, így Apa lelassult a gyerekekhez, én felhagytam az aggódással a bögölycsípés, a mezítlábas tüske vagy a hároméves torkán akadt halszálka ellenére, úgyhogy már le is foglaltuk a házat egy egész hétre…