Mire Ádám elsős lett, olvasott-írt, összeadott ÉS nagyon rossz volt, hiszen unatkozott. Nem igazán működött a differenciált oktatás az osztályban, úgy harmadik végétől kezdett érdekes lenni neki a suli, addig a füle botját sem kellett mozdítania, mert mindent tudott. A szolfézs- és gitárórák voltak egyedül izgalmasak, ezekre gyakorolt is rendesen.

Öt évvel később Bori lányunk ment iskolába – ő márciusi –, akit egy másik, kéttannyelvű intézménybe írattunk be. Itt a felvételin ő maga választotta ki a német nyelvű osztály tanító nénijét, pedig eredetileg az angol felvételire mentünk… Választása annyira jól sikerült, hogy négy évvel később, mikor Rozi lett elsős, nem kellett iskolát és tanítót keresni, hiszen imádtuk Eta nénit.

A másik probléma, hogy Bencének nem való a kéttan-nyelvű képzés. Amúgy is talán a zenéhez van érzéke, és mivel a gyerek szempontjai a legfontosabbak, ezért úgy tűnik, nem egy helyre kell majd őket reggelente hordani…

Még öt gyerek után is elámulok azon, hogy mit összegörcsölök néha, mikor a legegyszerűbb lenne megkérdezni az érintett gyereket, és nem csak a feje fölött dönteni. Szóval megkérdeztem Bencét, mit gondol az egészről: „Ősszel már nekem is korán kell majd felkelnem, ezért a hatodik szülinapomra egy vekkert kérek majd. Jó, Anya? És karácsonykor már egyedül fogok mesét olvasni Dávidnak, és tudni fogom, mennyi pénzem van a Gazdálkodj okosan!-ban. Azt még nem döntöttem el, hogy gitáron vagy harmonikán tanuljak, vagy mindkettőn, de őszig kigondolom.”

Tehát nincs min aggódni, ő már döntött, iskolás lesz szeptemberben, és zenét fog tanulni. A feladat adott: találnom kell egy zenetagozatos iskolát, lehetőleg a lányokéhoz közel, ahol van egy tündéri tanító néni, aki szívesen tanítja meg a betűket, számokat az olyan gyereknek is, aki még nem ismeri őket, és csak nemrég volt a hatodik szülinapja…

Forrás:http://www.szimpatika.hu/cikkek/310/ujra_iskolavalasztas_anyaszemmel/