Alábbi írásunkban azokról a gyermekekről szeretnénk szólni, akik az oktatási intézményekben hátrányt szenvednek ma Magyarországon. Fontos megemlítenünk a kiváltó okokat, előzményeket, valamint azokat a szociológiai kutatásokat, melyek e témában készültek. A hátrányos helyzetből adódó beiskolázási nehézségek már az óvoda elkezdésekor jelentkeznek, megbélyegezve akár a gyermek sorsának alakulását. Jelenleg többszázezer erősen veszélyeztetett, inadaptált gyermekről beszélhetünk Magyarországon.

Németh Ildikó Ágnes

Hátrányos helyzetű családok gyermekeinek beiskolázási nehézségei

Alábbi írásunkban azokról a gyermekekről szeretnénk szólni, akik az oktatási intézményekben hátrányt szenvednek ma Magyarországon. Fontos megemlítenünk a kiváltó okokat, előzményeket, valamint azokat a szociológiai kutatásokat, melyek e témában készültek. A hátrányos helyzetből adódó beiskolázási nehézségek már az óvoda elkezdésekor jelentkeznek, megbélyegezve akár a gyermek sorsának alakulását. Jelenleg többszázezer erősen veszélyeztetett, inadaptált gyermekről beszélhetünk Magyarországon.

Írásomban az országban általánosan tapasztalható paradigmákat vizsgálom, ezért azokról az ettől eltérő, újszerű kezdeményezésekről, ahol az intézmény, pedagógus maximálisan elősegíti a gyermekek felzárkóztatását, életesélyük megnövelését, tehetségük kibontakoztatását, nem teszek külön említést. Mindamellett itt szeretnék köszönetet mondani minden intézménynek, szakembernek, magánszemélynek, akik felvállalják felnövekvő nemzedékünk nevelését, tehetségének kibontását, önzetlen munkájukkal megalapozzák a jövő társadalmát.

A következőkben a gyermekvédelmi törvény alapján azt vizsgálom, hogy a gyermekek jogai mennyiben és milyen módon sérülnek az oktatás folyamatában, az óvodai oktatás elősegíti-e a törvény megvalósulását, az oktatási rendszer elősegíti-e az integrációt, kellően szocializálja-e az egyént, vagy éppen az esélyek egyenlőtlenségét növeli.

Részlet a gyermekvédelmi törvényből

"Az 1997. évi XXXI. Törvény a gyermek védelméről és a gyámügyi igazgatásról II. Fejezet Alapvető jogok és kötelességek

Gyermeki Jogok

6. § (1) A gyermeknek joga van a testi, értelmi, érzelmi és erkölcsi fejlődését, jólétét biztosító saját családi környezetében történő nevelkedéshez.
(2) A gyermeknek joga van ahhoz, hogy segítséget kapjon a saját családjában történő nevelkedéséhez, személyiségének kibontakoztatásához, a fejlődését veszélyeztető helyzet elhárításához, a társadalomba való beilleszkedéséhez, valamint önálló életvitelének megteremtéséhez..."

A társadalmi egyenlőtlenségek fajtái

A társadalmi jelentőségű egyenlőtlenségeknek rengeteg fajtája van. Egyenlőtlenek lehetünk természetes képességekben, gazdagságban, tudásban, befolyásban, saját lehetőségeink kiaknázásában és még rengeteg dologban. Minden területen találunk olyan embereket, csoportokat, akik hátrányt szenvednek. De ezekből az egyenlőtlenségekből a környezet, a motiváció, az életmód... megváltoztatása által a hátrányok behozhatók.

A hátrányos helyzetet okozhatja a társadalomban több generáción keresztül ismétlődő folyamat is, egyfajta "generációs örökség", melyben megpecsételődik a személy sorsa. Ilyen lehet például a generációkon keresztül megismétlődő szegénység, az iskolázatlanság.

Hátrányt okozhat a társadalomban megélt megbélyegzés (stigmatizáció). Ez egy igazságtalan megkülönböztetés, a kitörés ebben az esetben nagyon nehéz, és a társadalom szemléletváltása nélkül lehetetlen. Például nagy az intolerancia, a diszkrimináció a roma nemzetiségű emberekkel szemben, mely az életük minden területére kihat. Már az óvodás korban emiatt jelentősen lecsökken a társadalmi életesélyük, vagyis kényszerből, nem szabadon "választják meg a sorsukat".

Hasonlóképp hátrányos helyzetet tapasztalnak különböző csoportok, melyeket csak felsorolásként említek meg: tartós munkanélküliek, falun élők, hajléktalanok, nagycsaládosok, idős emberek, fogyatékosok.

Amikor hátrányos helyzetről beszélünk, felvetődik a szegénység, ezen belül is a halmozott szegénység és a társadalmi kirekesztettség fogalma is. Mindezek a fogalmak olyan mértékű megfosztottságot jelentenek, mely a társadalomban az emberek többségét érinti. (Például a halmozott szegények közel fele alacsony infrastruktúrával rendelkező lakókörnyezetben él, vagy nincs vezetékes ivóvíz a lakásban. A falvakban élő tehetséges fiatalokat az intézmények hiánya, távolsága, az alapvető művelődési esélyek hiánya megfoszthatja a sikeres életúttól.)

Halmozottan hátrányos helyzetű (deprivált), erősen veszélyeztetett csoportok: bár szétválaszthatóak a társadalmi okok, de a gyakorlatban azt tapasztaljuk, hogy az ide sorolható személyek életében többféle hátrányos helyzet található meg egyszerre. Az ilyen gyermekeknél a legreménytelenebb a helyzet életútjuk megválasztásában. (Például egy vidéken élő sokgyerekes-, szegény családban.)
 

Halmozott szegénység a családokban

Amikor a szegénységre gondolunk, nem csupán a túléléshez szükséges javak hiányát értjük ez alatt. Ez a társadalomban elfogadott életszínvonal, életminőség hiánya mellett egy megfosztottságot, kitaszítottságot is jelent. Megfosztatnak a megszokott, hétköznapi tevékenységektől, a teljes társadalmi részvétel lehetőségétől.

Andorka R. és Spéder Zs. A mai magyar társadalomban a szegénység négy típusát különböztette meg:

1. hagyományos szegénység
2. új szegénység
3. demográfiai szegénység (gyermekek és 70 évesnél idősebbek)
4. etnikai szegénység

(Ez a 4 csoport átfedi egymást, nem különülnek el egymástól.)

A szociológusok és statisztikusok a magyar népesség 30-35 %-ára becsülik a szegénységben élők arányát. Megközelítően 1,1 millió ember érintett a halmozott szegénységben, de ez elérheti a magyar lakosság 12-13%-át is.
 

Gyermekszegénység

A szegénység-kutatások nyomán egy újabb jelenség is észlelhető: a rendszerváltozás óta egyre nagyobb mértékű gyermekszegénység - a gyermekek kiszolgáltatottabbak. 1989-ben 137 ezer veszélyeztetett gyermeket regisztráltak, 1992-re számuk 308 ezerre nőtt. A 0-6 éves gyermekek 40%-a a legszegényebbek közé tartozik.

A halmozottan szegény családok fele vidéken él, községekben, körükben gyakori a 3 vagy annál több gyerek. Az iskoláskor alatti gyermekek 19,4%-a, 14 éves korig a gyerekek 17%-a halmozott szegénységben él. (Havasi, 2002)

A gyermekek mintegy fele a legszegényebb csoportokban található. A TÁRKI háztartás-monitorvizsgálata szerint a gyermekek magas szegénység mértéke szembetűnő, ezen belül is a 0-2 éveseké, ahol a szegénység mértéke majdnem négyszerese az átlagosnak.
 

Tanult minták a családban

A tanulásra irányuló motivációt általában a családból hozzuk. Ezt bizonyítja az a vizsgálat, mely szerint azok a gyerekek, akik felsőoktatási intézményekben tanulnak, általában nem a halmozottan szegény családokból kerülnek ki. Körükben 0,7% a szegények aránya. A felsőfokú végzettséggel rendelkező szülők gyermekei sokkal inkább inspirálva vannak a diploma megszerzésére. Oktatásszociológiai vizsgálatok szerint "a gyerek iskolai érvényesülését, továbbtanulásuk esélyeit alapvetően a szülőknek a társadalmi struktúrában elfoglalt helye határozza meg". (Gazsó, 1976, 70.o.)

A halmozott szegények háztartásfőinek mindössze 1%-a rendelkezik felsőfokú végzettséggel, többségében csak alapfokú végzettségűek. Emellett sok esetben munkanélküli az eltartó, aki a piacgazdaság kialakulásakor vagy teljesen kiszorult a munkaerőpiacról, vagy tanult szakmájában már nem tud ma elhelyezkedni. Ezekben a családokban gyakran ismétlődik az iskolázatlanság, újra termelődik, átöröklődik az alacsony iskolai végzettség, ezáltal a munkanélküliség.

Sok gyermeknek otthon nincsenek könyvei, nem kapnak a kezükbe fejlesztő játékokat. Nem tanulják meg a helyes táplálkozási szokásokat (késsel-villával történő evés, egészséges táplálkozás), nagyrészük alultáplált. A családban munkanélküliség, alkoholizmus, esetleg bűnözés is megtalálható.
 

Hátrányos helyzet a roma családokban

A cigányság körében rendkívül gyakori a FAJI ELŐÍTÉLETESSÉG miatti hátrányos megkülönböztetés, emellett jóval több a szegények csoportjába sorolható család. A cigány háztartásfők 69 %-a, a háztartásukban élő személyeknek pedig több mint 72 %-a szegény. A cigányok döntő többsége azokban a kistérségekben lakik, amelyekben alig, vagy egyáltalán nincs munkalehetőség. További ok, hogy régebben a cigányok azokban a gazdasági ágakban találtak munkát, amelyek a válság idején tönkrementek (pl. bányászat, kohászat, építőipar).

1971-ben a cigány lakosság kétharmada élt még telepen, ez az arány 1993-ra 14 százalékra csökkent. A 2003-ban felmért cigány lakások 6 százaléka telepen, 2 százaléka a településtől távol, de nem telepen, 42 százaléka a település szélén, 22 százaléka a település belsejében, de kizárólag vagy túlnyomórészt cigány környezetben található.

"A különbség és a távolság cigányok és nem cigányok között az iskolázódásban is növekedett. Óvodába országosan a gyermekek 88 százaléka jár, míg a cigány gyermekeknek pedig kevesebb, mint fele. Igaz ugyan, hogy a 20-24 éves cigány fiatalok 82,5 százaléka elvégezte az általános iskola nyolc osztályát, de nagy részük csak később, mint a nem roma kortársaik. A 8 általános után csupán a fele tanul tovább. A 8 általános után a roma pályakezdő fiataloknak csak 44 %-a tud munkába állni, a többiek munkanélkülivé válnak." (Kemény István-Kertesi Gábor)

Középiskolába országosan a gyerekek 73 százaléka, míg a cigány gyerekeknek kb. egyötöde jut be. Országosan 2001-ben a 18 évesek 54,5 százaléka érettségizett, a cigány fiatalok 20-24 éves korcsoportjában ez az arány 2002-ben csupán 5 százalékos.

Még szembetűnőbb az egyetemre vagy főiskolára járó cigány hallgatók eltérő aránya: míg országosan a 18-20 évesek 40 százaléka, addig a cigány 20-24 éveseknek mindössze 1,2 százaléka jut el a diplomaszerzés lehetőségéhez. Elsősorban azok a családok képesek gyermekeiket taníttatni, akiknek jövedelmi szintje a szegénységi küszöb felett van.

A jövőben a társadalom legszegényebb és leginkább kirekesztett csoportját képezi majd a cigány gyerekeknek az általános iskolát el nem végző egyötöde, az általános iskolát késve elvégző második ötöde, és az a további 40 - 50 százalék, amely az általános iskola elvégzése után nem tanul tovább, vagy beiratkozik a középiskolába, de lemorzsolódik.

A magyar társadalom nagyon előítéletes a roma emberekkel szemben. A munkavállalásnál is jelentkezik a diszkrimináció. A nem cigányokhoz képest háromszoros a roma embereknél a munkanélküliségi ráta. A tartós munkanélküliség, a szegénység lecsökkenti a továbbtanulás, a képzettségek, új szakmák megtanulásának lehetőségét. S végül: a cigány háztartások 56 százaléka a lakosság alsó jövedelmi tizedéhez tartozik, és még táplálkozni sem tud kielégítően. Idénymunkák, napszámos munkák, segélyek biztosítják a család megélhetését. (Ferge Zsuzsa 1992-ben végzett kutatása szerint a 16 éves és idősebb cigányok mintegy 2/3-a volt szegény.)

A rendszerváltás előtt működtek KISEGÍTŐ ISKOLÁK. Ezek nagy százaléka cigány gyerekekből állt, mert a normál intézményrendszer nem tudta kezelni a másságukat. A kisegítő iskolákat enyhe értelmi fogyatékosok részére hozták létre, a roma gyerekek az intézmény 30-35%-át tették ki annak ellenére, hogy a fogyatékosság a roma gyermekek között is az országos átlag (4%) volt. (Halász-Lannert, 1997) A "kisegítő iskola" stigma eltűnt az iskolák nevéből, de ez csak mélyítette ennek a problémának a megoldását. Sok iskolában speciális osztályokat indítottak, amelyek roma nemzetiségű gyerekekből állnak. Egy 1995-ös adatfelvétel szerint 840 adatközlő iskola közül 132-ben működött szegregált cigányosztály. (Harsányi-Radó, 1997) Találhatunk községeket, ahol két óvoda működik, az egyik "elit óvodaként", a másikba pedig a szegényebb és roma gyermekeket íratják. 1993 és 2003 között emelkedett az értelmi fogyatékosnak minősített, és ennek alapján kisegítő iskolába vagy osztályba utalt cigány gyermekek száma.

Az otthonokban cigányul beszélő gyermek magyar nyelvi szintje alacsonyabb a kétnyelvűség, vagy a szociálisan hátrányos helyzet miatt. Ezért az iskolaérettség vizsgálata sok esetben a szavak ismeretének hiánya miatt nem alkalmazható, a tesztek kultúra függőek voltak. Ma az iskolai felvételnél nem lehet tesztet íratni a gyerekekkel, de az általános érettséget vizsgáló feladatok is nehézségeket okozhatnak.

A gyermek ÉRTÉKRENDJÉNEK megváltoztatása egy mélyebb problémát vet fel: sok családba a tanulás, az oktatás nem épült be, mint alapvető érték, így nem elégséges a gyermeket szocializálni. Óvodában ezeket a gyerekeket nagy általánosságban elhanyagolták, kirekesztették, frusztrálták, kudarcaik állandósultak. Jellemző még a túlkorosság, a megkésett iskolakezdés is. A hosszabb hiányzások miatt gyakori az érvénytelen tanév, ami azt eredményezi, hogy a gyerek lassan "kikopik" az iskolából. Ezért történhet meg, hogy a cigány gyerekeknek mintegy fele végzi el az általános iskola nyolc osztályát nappali tagozaton, időben. Ebben az esetben a szülőknek nem megfelelő a gyerekek jövőjével kapcsolatos családi elképzelése. A motiváció hiánya, az iskolához, tanuláshoz való viszony hátráltatja a tehetség kibontakozását, a továbbtanulás elérhetőségét.

"A czigány gyermekek sorsának, jobb életének kulcsa az óvoda." - írta 1883-ban Hermann Antal. Ez ma is megállja a helyét. Azonban az ÓVODA IGÉNYBEVÉTELE NEM KÖTELEZŐ, csak az iskolába kerülés előtti 1 évben, 5 éves kortól. A községekben a nagyobb a távolság, a ruházkodás problémái, az anya otthonléte miatt csak félnapos az óvodai foglalkoztatás lehetősége. A roma társadalmi szokások, a másság, az elutasító, nem segítőkész óvodai rendszer miatt nagyon sok család nem járatja gyerekét több éven keresztül az óvodába, ahol megtörténhetne a gyermek felzárkóztatása, illetve az iskolára való felkészítése, szocializációja.

Nagyon kevés óvodában van SPECIÁLIS ROMA PROGRAM (kb. az óvodák 8-9%-ában), mely a zene-tánc-hagyományőrzés témaköröket takarja. Kevés cigány gyermek vesz részt iskola előkészítő programon (4%).

Csongor és Krovijánszki az 1985/86. tanévben teljes körű felmérést végzett: végig-járták Magyarországon az iskolák homogén cigány osztályait. Az akkori osztályokat szervező települések nagy részében, 32 település közül 28-ban ún. cigány felzárkóztató programokra vettek fel az önkormányzatok a pénzt. Ez azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. "Ezeknek a mi cigányainknak nincs hagyománya, nincs nyelve, nincs kultúrája, szóval nincs hagyományőrzése, őszintén szólva nem szívesen beszélek róla." - összegezte a roma kérdést egy felzárkóztató programban résztvevő polgármester.
 

Óvodai oktatás Magyarországon

A sikeres iskolai pályafutás már az iskolás kor előtt megkezdődik. Ekkor sajátítják el a gyerekek azokat a készségeket, jártasságokat, ismereteket, melyekre az iskolai oktatás építhet. Szocializáló szerepe mellett integrál, segíti az adott kultúrába való beépülést, elméleti tudást, értéket és normákat közvetít. Magyarországon 1998-ban 4701 óvodában 374 867 gyermeket gondoztak.

A 90-es évektől az oktatási intézmények többszektorúvá váltak: megjelentek az önkormányzati fenntartásúak mellett az egyházi, alapítványi-, és magánintézmények. Az oktatás, az iskola arra lenne hivatott, hogy az elméleti tudás átadásán túl esélyt adjon mindenkinek, kiegyenlítse a társadalmi egyenlőtlenségeket, felzárkóztasson, szocializáljon. Ehelyett az a tapasztalat, hogy konzerválja a társadalmi helyzetet, óriási versenyhelyzetet hoz létre.

"A 2004-re vonatkozó PISA-vizsgálatok szerint a 40 OECD-ország közül a magyar iskolarendszer a második legszegregáltabb társadalmi származás szerint. Távolról sem csak a roma gyerekek, hanem általában a rosszabb helyzetű gyerekek szegregálásáról van szó." (Ferge, 2005)

Mára az iskolai képzés mintájára az alapítványi, egyházi, magánszektor megjelent az óvodák terén is. Találkozunk önkormányzati fenntartású óvodával, míg mellette alapítványi óvodák nyitják sorra kapuikat a tehetősebb szülők gyermekei számára. Egyes óvodákban hagyományos óvodai oktatást találunk, máshol lovaglás, korcsolyázás, angol, német nyelv, tánc, nyári táboroztatás is szerepel az óvoda programjában.

Nagy a különbség a város és vidék között is: több faluban, községben megszűnnek az óvodák, összevontan másik községben működnek, találkozhatunk "fehér óvodával" és "roma óvodával" is. A felsorolt szegregációk a gyermekek részére is előnytelenek, hiszen korosztályuknak csak erősen szelektált tagjait ismerik meg, így a társadalmi tapasztalataik egyoldalúakká válnak.

Sok esetben az integrált óvodai ellátás is problematikus. A gyerekek az önkormányzati óvodákban is hátrányos megkülönböztetést élnek át. Ez történhet az óvópedagógus előítéletessége, a családsegítő szolgálat óvodában végzett elégtelen külső segítségnyújtása miatt...

Az óvodák tárgyi és személyi feltételei fokozatosan romlanak: az óvópedagógusok presztízse nagyon alacsony.

Az óvodai ellátás önkormányzati óvodákban sem ingyenes, helyesebben fogalmazva nem díjmentes, ha a szülő igyekszik eleget tenni az óvoda kéréseinek, szervezéseinek. Ezért a szegényebb gyerekek lemaradnak a szervezett kirándulásokról, bábszínházi előadásokról, múzeumi-, cirkuszi-, állatkerti programokról, úszásról, mert a szülő nem tudja vállalni ezek költségeit, az óvoda (önkormányzat) pedig nem fedezi e programokat saját költségen, vagy pályázatok elnyerése által.

Az óvoda az iskolára történő felkészítést legtöbbször nem vállalja fel. Sok esetben nem is teheti, hiszen csak az iskola előtti év kötelező a gyermeknek, ez az egy év pedig nem elégséges az alapvető normák megtanítására: az étkezési, higiénés, öltözködési szokások kialakítására, a közösségi életre való ráhangolódásra, beilleszkedésre és nem utolsó sorban az alapvető készségek, ismeretek elsajátítására.

Az óvópedagógusok nagy része még nem sajátított el speciális cigány pedagógiát, a tananyagban nem jelent meg az ezekhez szükséges társadalomismeret. Sokszor a pedagógus, az óvoda, iskola regisztrálta a másságot, de pedagógiai gyakorlatába nem építette be.
 

Az oktatási rendszer problematikájának orvoslása

Az alábbiakban összegzem témakörönként azokat a problémákat, melyek "hátrányt teremtenek" a gyermekek iskolába kerülésekor.

Pedagógusok helyzete, speciális képzése, előítéletessége

Az oktatásban dolgozó pedagógusok megbecsültsége rendkívül alacsony. Magyarországon az általános iskolai tanárok fizetése az egy főre jutó GDP 68 %-át érte el 1993-ban, azóta a helyzet tovább romlott. 1998-ban az oktatásban foglalkoztatottak nettó keresete reálértékben 20 %-kal volt alacsonyabb, mint öt évvel előtte.

Az esélyegyenlőtlenség csökkentését szolgálnák a második kormány által meghirdetett, a falusi iskolákat is elérő számítástechnikai fejlesztési programok - Sulinet. Hasonló célt szolgálhatnak a harmadik kormány tehetségfejlesztő elképzelései.

Jelenleg - főként civil kezdeményezésekre, alapítványi forrásokból vagy az Európa Unió támogatásával - képzési programok és új típusú iskolák (pl. speciális szakiskolák) jöttek létre, melyek a legrosszabb helyzetű, leszakadó, illetve az iskolarendszerből kiszakadó fiataloknak igyekeznek esélyt adni. (Ferge, 2000)

Vizsgált családok 62%-a úgy nyilatkozott, hogy problémájával senkitől nem kapott segítséget - zömükben nyilván nem is kért - a tanulmányi problémái leküzdéséhez, vagy ha igen, ez a személy nem feltétlenül pedagógus volt. A pedagógus ezen "plussz"-munkájának hatékonyságát jelentősen lerontja a gyermek és a pedagógus közötti pozitív pszichikus kapcsolat hiánya.

Szocializáció, iskolára való felkészítés a családokban

A szülők egy részének alig, vagy egyáltalán nem volt tapasztalata az iskolához való viszonyt illetően, felkészületlenül és idegenül állt szemben az iskola elvárásaival és követelményeivel. Következésképp az iskola nem építhetett a szülők támogatására a gyermek megnyerése, elutasító vagy közömbös hozzáállásának oldása, érdeklődésének felkeltése tekintetében, erre viszont nem volt felkészülve.

Ennek a problémának enyhítéséhez nagyban hozzájárulhatnak a jól működő családsegítő szolgálatok, amelyek számára ez törvényileg is meg lett határozva.

64. § A családsegítő szolgáltatás célja a települési önkormányzat működési területén élő szociális és mentálhigiénés problémák miatt veszélyeztetett, illetve krízishelyzetbe került személyek, családok életvezetési képességének megőrzése, az ilyen helyzethez vezető okok megelőzése, valamint a krízishelyzet megszüntetésének elősegítése.

Társadalmi tényezők - szegénység

"A közép- és felsőfokon tovább tanulók növekvő arányai ellenére a szakképzetlen, munkanélküli, szegény családokból indulók, a válságövezetben élők vagy a cigány fiatalok továbbtanulási és szakmaszerzési esélyei rosszak és romlani látszanak." (Halász-Lannert, 1998).

A gyermekek, szülők oktatási intézményekben való sikertelensége sokkal átfogóbb módon vizsgálandó. Hiszen a körülmények, ahol a gyermek él, alapvető befolyással bírnak a tanulás, a szocializáció hatékonyságára. Előzőekben bizonyítottam, hogy olyan gyermekekről van többségében szó, akik halmozott szegénységben élnek. Sok esetben szoba-konyhás lakásban 5-6 (sok esetben még ennél több) személy lakik együtt. Ez a körülmény nem segíti az elmélyült szellemi tevékenységet. Emellett növekedtek az oktatási költségek, amelyek a szegényebb családokra olykor vállalhatatlan terhet rónak.

(Magyarországon 3488 általános iskolában 964 248 gyermek tanult 1998-ban. Napközis 39%-uk volt, 57%-uk részesült iskolai étkeztetésben. A KSH adatai alapján a segélyezett háztartások iskoláskorú gyerekeinek 65 %-a étkezik az iskolában, közülük 65% kedvezményesen, 15% ingyenesen étkezik. A tankönyvbeszerzés támogatása: a gyermekek 70%-a kedvezményesen, 20%-a ingyenesen jut hozzá a tankönyvekhez.)

Segítséget nyújtana a halmozottan szegény családokban, ha több évig kötelezővé válna a gyerekek számára az óvoda, az integráció tekintetében pedig külön gyógypedagógus foglalkozna az általános iskolákban a gyerekekkel, és azok minél több időt töltenének az iskolában - és kevesebbet otthon, valamint felzárkóztató-korrekciós csoportokban segítenék őket.

Munkaerőpiaci verseny - foglalkoztatáspolitika

Romlott a befejezett általános iskolai végzettséggel rendelkezők munkaerőpiaci pozíciója, és az előbbi végzettséggel betölthető foglalkozások köre a szakképzetlen fizikai foglalkozásokra korlátozódik. A középfokú oktatás tömegessé válásával korunk követelménye már a befejezett középfokú végzettség megszerzése. (Nem beszélve arról, hogy a felsőoktatásban tanulók száma 1990 óta kétszeresére emelkedett.) A társadalom a foglalkozások ugyanazon körét kínálja betöltésre a nyolc osztályt végzetteknek, tehát nagy esélye van a tartós munkanélküliségre annak a fiatalnak, aki sikeresen elvégezte az általános iskolát, de nem tanult tovább.

Munkanélküliség

A rendszerváltozás után megszűnt az úgynevezett "kapun belüli munkanélküliség", és ezzel egy időben megjelent a nyílt munkanélküliség.

A foglalkoztatottak száma 1987-1997 között összesen több mint másfél millió fővel lett kevesebb. A TÁRKI szerint a gyermekes családokat az átlagosnál gyakrabban sújtja a munkanélküliség.

Az észak-keleti megyékben lakó gyermekek helyzete még súlyosabb, mert itt van a családokban a legtöbb halmozott munkanélküliséghez tartozó, ill. a legtöbb (nem munkanélküli) inaktív háztartásfő: az itt élő 14 éven aluli gyermekek családjának közel 1/3-ában inaktív a háztartásfő. E gyermekek 40 %-ának a családjában vagy munkanélküli, vagy pedig inaktív a háztartásfő - 10 szabolcsi, borsodi vagy Hajdú-Bihar megyei gyermek közül tehát 4 olyan családban él, ahol egyetlen felnőtt családtag sem dolgozik. Az alföldi gyermekek 1-e is olyan családban élt 1996-ban, ahol nem volt aktív kereső. Napjainkra már az Alföldön is minden második általános iskolás szegény.

A kormányzat részéről a közvetlenül munkaerő-piaci ráfordítások csaknem háromnegyedét teszik ki a különböző pénzbeni ellátások. A hosszú távú, tartós munkanélküliség kezelésének még nem alakultak ki megfelelő enyhítési módjai - legföljebb a nagyon gyenge szociális háló. A jelenlegi kormányzat politikájában is inkább a fekete-szürkegazdaság "kifehérítésével" foglalkozik, ami a jelenlegi helyzetben még több embert lehetetlenít el.

B. Milanovic (1994) a Világbank egyik kutatója szerint "szegénység mindig volt a ma átalakuló országokban, de létalatti osztály (underclass) nem volt. A szegények és a többiek közötti távolság ma nő. Hogy ebből kialakul-e egy végzetesen kiszoruló létalatti osztály vagy sem, ez múlik azon, hogy mennyire lesz tartós a munkanélküliség, mennyire lesz védelme a foglalkoztatott munkaerőnek, milyen képzési forma fogja helyettesíteni azt a tömeges középfokú képzést, amelyet a szakmunkásképzés jelentett, mennyire fog általában bővülni és javulni az iskolarendszer..."

Segélyrendszer

"A segélyezés 1990 után a szociálpolitika "legdinamikusabban fejlődő ágazatává vált." (Ferge, 2000).

A rendszer sokféle csoportot támogat, de máig nincs a családot egészében védő segélyezés. A rendszer felépítéséből fakadóan sok rászorulthoz nem jut el a szükséges segély. Az önkormányzatok szerepe megnőtt a segélyezés terén, amely több okból nem szerencsés: a legtöbb önkormányzat forráshiányra hivatkozva helyi rendeletekben szabályozza a segélyezés rendszerét, például egy család részére egyfajta segélyre korlátozza, és általánosságban nagy az előítélet a szegényekkel szemben. A gyakorlattal igazolva állítható, hogy a jelenlegi rendszerben csak részlegesen valósulhatnak meg az ezzel kapcsolatos törvények.

Az életszínvonal emelkedését nem elsősorban a jövedelemelosztás alakításával tudnánk elérni, sokkal inkább a gazdasági növekedéssel.
 

Összegzés

Írásomban mindvégig arra próbáltam utalni, hogy a hátrányos helyzetű gyermekek beiskolázási nehézsége "kilép" a család, az óvoda, iskola problémaköréből, ehelyett egy komplex társadalmi problémával találkozhatunk. Ez esetben a kezelése is sokkal nehezebb, összetettebb.

Ugyanakkor ez azt is jelenti, hogy makro- vagy mikrokörnyezeti szinten a szociális védőhálónak mi is alakítói lehetünk, és minden egyes egyéni, vagy szervezeti előrelépés, segítség pozitív módon alakítja a környezetünket.

A kormány helyesen felmért szociálpolitikája - és nem szegénypolitikája - ezen a téren jelentős változásokat eredményezhet, de a civil kezdeményezések is például szolgálhatnak mindannyiunknak e problémák kezelésében.

Mindannyian a szociális védőháló részeként sokféle módon tudunk segíteni a közöttünk felnövekvő nemzedéknek. Csányi Sándor, az OTP elnök-vezérigazgatója erre a célra fordítandó 1 milliárd forintos támogatása is ezt a célt szolgálja, de egy segítő rokon, egy szomszéd, az óvodás gyermekcsoporthoz tartozó szülők közössége, a lakóközösség, a bibliai hiten alapuló egyház szocializációs segítségnyújtása, felkarolása is aktív közreműködő lehet emberi sorsok formálásában.

Németh Ildikó Ágnes

 Ez a cikk 2005-ben iródott. Mi változott azóta?