Az első fejezet az Angyalok Városába és az amerikai szuperautók által uralt illegális utcai versenyek világába kalauzolt. A második fejezet egy pénzmosás történetét mesélte el Miamiban, ahol a legújabb versenyautók azokra várnak, akiknek semmi sem drága. Most az eddigi legtempósabb folytatásban a versenyzők a világ leghalálosabb pályáin száguldanak végig Tokióban. Nézőként a társadalom által kivetett tinédzserek közé csöppenünk, akik a japán világváros tiltott versenyeinek robbanékony világában élnek.

Bár az utcai versenyek Sean Boswell (LUCAS BLACK) számára menekvést jelentenek a boldogtalan otthontól, meggondolatlan tettei révén igen népszerűtlenné válik a helyi hatóságok körében. Legutolsó karambolja után, hogy elkerülje a börtönt, Sean kénytelen mogorva apjához költözni, aki katonatisztként éppen Tokióban állomásozik.
Sean ezután már hivatalosan is egy gaijin (kívülálló), hiszen abban az országban idegen számára minden szokás és törvény. Ám miután összebarátkozik az amerikai Twinkie-vel (BOW WOW), aki megismertet vele egy olyan versenyzési stílust, amelyben a szédítő sebesség és a hajtűkanyarokban való manőverezés keverednek egymással, Sean-t újra rabul ejti az illegális sport.
Első ilyen versenyén tudtán kívül a D.K. (BRIAN TEE) nevű helyi bajnokkal kerül szembe, aki kapcsolatban áll a japán maffiával, a Yakuzával. Sean vereségének az az ára, hogy adósságát le kell dolgoznia egy másik amerikai, Han (SUNG KANG) felügyelete alatt. Han mellett Sean alaposan megismeri a sajátos versenyfajtát, aminek a neve drifting. Mindegy, hogy pénzért vagy csak dicsőségért küzdenek, Sean és ellenfelei számára a tét mindig magas marad... míg megtanulják a versenyzést a művészet szintjére emelni.
Sean akkor kerül valódi bajba, amikor megtetszik neki D.K. barátnője, Neela (NATHALIE KELLEY). Az ezután kibontakozó események sorozata egy mindent eldöntő versenyben csúcsosodik ki, amelynek vesztese szörnyű büntetésre számíthat. A Yakuza vezére - D.K. nagybátyja -, Kamata (SONNY CHIBA) örökre száműzi Tokióból... ha egyáltalán túléli a versenyt.


A FILM KÉSZÍTÉSÉRŐL

A filmkészítők és a szereplők

A Halálos iramban: Tokiói hajsza (The Fast and the Furious: Tokyo Drift) készítői tudták, hogy meg kell őrizniük a sorozat egyedi témáját: félreértett emberek a társadalom szélén, akiket bekebelez a csodálatos autók világa... annak metafórája, hogy egy őrült világban kicsúszik a lábuk alól a talaj. Ugyanakkor a sorozat harmadik részének új szemszögből kellett bemutatnia az utcai autóversenyzők kultúráját, amely világszerte felkeltette a mozinézők érdeklődését.
- Nem akartunk egy harmadik részt a sorozatnak anélkül, hogy a történetet egy másik irányba tudtuk volna vinni - mondja Neal H. Moritz producer. - Egy nap felmerült Tokió ötlete, és a csapat arról beszélgetett, hogy a város egy új versenyfajta szülőhelye, aminek a neve drifting. Rögtön azt gondoltam, "ez olyasmi, amit meg kell csinálunk". Az eredmény önmagáért beszél, és nem is lehetnék elégedettebb a filmmel.
- Miután megnéztem a Better Luck Tomorrow-t, tudtam, hogy Justin [Lin] olyan rendező, akivel dolgozni szeretnék - folytatja a producer. - Ő volt az első, akit megkerestünk, és... borzasztóan tetszett neki az ötlet, hogy ő készítse. Ez olyan film, amihez lelkesedés kell, és ő volt az a rendező, aki meg tudta csinálni. Egyszerűen fáradhatatlan.
- Filmiskolában voltam, amikor a Halálos iramban (The Fast and the Furious) kijött, és teli moziban néztem meg, zabálta a tömeg - meséli Lin, aki a driftingről nem sokat tudott, amikor először hallott a projektről. - Ami nagyon izgatott ennek a filmnek a rendezésében, az az volt, hogy lehetőséget kaptam kihasználni ezt az energiát - megalkotni egy teljesen új fejezetet és megemelni a tétet azáltal, hogy valami újat teszek le az asztalra a közönségnek, akik imádják az akciót és a sebességet.
Lin és Moritz szerencsések voltak, hogy találtak egy olyan forgatókönyvírót, aki elszánt rajongója a sorozatnak. Chris Morgan igazi autóbolond, aki tudta, hogy a drifting tökéletes folytatása lesz a Halálos iramban filmeknek.
- A drifting nem arról szól, hogy gombokat nyomogatunk, pedálokra taposunk és kapaszkodunk - magyarázza. - A lényege az, hogy jobban ismered az autódat, mint az az ember, aki összerakta. Ezek az emberek varázslók, akik a vezetést a fizika végső határáig tolják ki, aztán ott tartják, miközben az irányítás borovaélén siklanak. Hangos, mocskos és gyönyörű. Pokolian veszélyes is, és én abban a pillanatban, hogy megláttam, beleszerettem.
- A Halálos irambant az fémjelzi, hogy új, nagyszerű színészeket ad hozzá a sorozathoz - veszi át a szót Moritz. - És egy kívülálló ötlete, bárhol is van, jó történetet szül. Sean-t és az elképzelést Tokióba helyeztük, hogy a fiú egy partravetett hal legyen, ami ebbe az alvilágba zuhan. Láttam Lucast [Black-et] a Pengeélenben (Slingblade), a Péntek esti fényekben (Friday Night Lights) és a Bőrnyakúakban (Jarhead), és megállapítottam, hogy hiheteletenül jó színész, aki beleillik ebbe a filmbe, amit terveztünk.
- Elég könnyű döntés volt - mondja Black. - Ez a Halálos iramban sorozat; csupa akció és hát az autócsodák!
Ám miután elolvasta a szöveget, rájött, hogy Sean Boswell karaktere, egy hitehagyott fiatal, akinek az utcai autóversenyzés a gyengéje, még több vonzerőt jelent számára, mint az autók - és a színész örömmel állt a kihívás elé.
A zenészből lett színész Bow Wow alakítja a rámenős Twinkie-t. - Imádtam a karaktert - mondja Bow. - Twinkie annyira okos és laza - klubozik a csajokkal vagy a barátaival lóg. Mindezek közben valójában üzletel, és mindig tudja, hogy mit csinál.
- Szükségünk volt egy friss arcú színésznőre, aki megállja a helyét a kemény fickók között, - mondja Lin. - Nathalie-ban megtaláltam ezt... amikor a vásznon van, az ember nem tudja levenni róla a szemét.
- Igazságosak akartunk lenni D.K. karakterével - mondja Moritz. - Kezdetben nagyon ellenséges Sean-nal. Megtaláltuk Brian Tee színészt, aki történetesen a legédesebb fickó, de a vásznon keménynek látszik. Amint láttuk bejönni azzal az arccal és azokkal az izmokkal... ő volt a mi D.K.-nk.
A Hant alakító Sung Kang számára egy kis költségvetésű független film készítéséből Linnel átváltani egy hatalmas költségvetésű nyári filmre szürreális volt. - Gyönyörű autók, gyönyörű nők, gyönyörű helyszínek - sorolja vigyorogva. - Justinnak minden nap hálát adok. Egy független filmből átmentünk egy nagy stúdió projektbe. Két külön világ, és jó dolog, ha barátokkal oszthatod meg.
A fiatalos színészgárda mellett az egészséges egyensúlyt Sonny Chiba teremtette meg - a 70-es évek harcművész fenegyereke és a The Street Fighter sztárja - D.K. gonosz nagybátyja, a Yakuza-főnök Kamata szerepében.
- Az egyik fénypont számomra, hogy a legendás Sonny Chiba-val dolgozhatok - mondja Lin. - Amikor elkezdtük a film előmunkálatait, fontos volt, hogy Kamata szerepére olyan valakit szerződtessünk, aki egy ikon, de színészként is van jelenléte és ereje.
A színészeknek vagy a japán nyelv árnyalainak megtanulása (csak Chiba és még egy színész beszélnek folyékonyan japánul), vagy egy ötvenezer dolláros autóban a gázpedálra taposás volt a kedvenc részük a forgatásra felkészülésben.
Az edzések a dél-kaliforniai autópályán először abból álltak, hogy a színészek beültek a film profi driftelő pilótái, Rhys Millen, a jelenlegi amerikai bajnok, vagy Tanner Foust kaszkadőr mellé. Nagy örömükre később arra is lehetőséget kaptak, hogy önállóan is égessenek egy kis gumit a vezetőülésben ülve.
- Amikor először kivittek minket a versenypályára és megmutatták, hogyan kell driftelni... apám, az állat volt. Egészen a rabja lettem - meséli Black. - Kényelmesebben éreztem magam a vezetőülésben, mint az anyósülésen. Még akkor is, ha Rhys vezet, felmerül a bizalom kérdése, amikor kipördülünk és a tehetetlenségi erő odavág.
A Tokiói hajsza filmezése előtt Kelley - aki csakúgy, mint Bow Wow - csak automata kocsit tudott vezetni (és nemrég szerzett jogosítványt), merészen vállalkozott a feladatra, hogy egyszerre tanulja meg kezelni a sebességváltót, időzíteni a fékezést, és megérteni a drifting művészetét. Irónikus módon, a férfiak bármennyire is buzgón igyekeztek magukévá tenni a driftingelést, egyedül Kelley - a szereplőgárda egyetlen női tagja - tudta úgy megtanulni ezt a vezetési stílust és olyan könnyedén sodródni az autóval, mint karaktere, Neela. Kelley ezt azzal magyarázza, hogy figyelt. - Odafigyeltem, mert megértettem, amikor belekezdtem, hogy semmit sem tudok erről a sportról - mondja a színésznő. - Ugyanakkor néhányan a fiúk közül kicsit beképzelten eldöntötték, hogy a saját kezükbe veszik a dolgokat...


Drifting

A drifting Japán hegyvidékes-kanyonos tájain született meg, ahol a fiatal pilóták, gyakran késő éjszaka, a sötét utakon száguldoztak úgy, hogy autójuk hátsója a sziklás kanyarokban kisodródott.
Hamar híre ment, hogy mekkora endorfin-löketet okoz ez az élmény, és a drifting megjelent a helyi utcai versenyeken, majd végül ez a progresszív vezetési stílus elterjedt a szigetországon kívül is, az Egyesült Államokban és Európában, míg a legújabb trenddé vált az autósportban.
Csaknem tizenöt évvel ezelőtt Keiichi Tsuchiya, a japán versenyzőtársadalom "drifto emeritusza" és a Halálos iramban: Tokiói hajsza (The Fast and the Furious: Tokyo Drift) felügyelő technikai tanácsadója volt az első, aki beépítette és tökéletesítette a driftinget vezetési stílusában a japán versenypályákon. El is nyert egymás után több bajnoki címet és a megtisztelő Drift King becenevet.
Míg a vezetési stílus mindenképpen fontos szerepet játszik a driftingben, az autó felépítése sem utolsó. A versenyautót tulajdonképpen átépítik a pilóta vezetési stílusának és technikájának megfelelően, ami által tökéletes összhang jön létre férfi (vagy Neela) és gép között. Amikor észvesztő sebességel, füstölő kerekekkel ér a kanyarhoz egy autó, miközben a fordulatszám felpörög, elengedhetetlen, hogy pontosan a kezelőjéhez legyen idomítva.
- A drifting nagyon látványos sport - mondja a rendező. - Izgalmas olyasmit csinálni, amit még soha eddig nem csináltak meg filmen. Számomra bámulatos volt, hogy új szögeket és új kameramozgásokat találtunk ki, hogy rögzítsük az akciót. Ezek a pilóták annyira jók és annyira precízek, hogy új ötleteink támadtak, hogyan lehetne legjobban rögzíteni őket.
- Fantasztikus volt. Néhányszor titokban leléptem és autókáztam a felvételek között. De ne szóljon senkinek - mondja Black nevetve.


A film látványvilága

- A filmbeli Tokió egyértelműen az én felfogásom a városról - mondja Justin Lin rendező. - Különböző szinteken érint meg. Én egy vad-vadnyugatot akartam megteremteni, ahol az emberek extrém módon fejezik ki magukat... akár a ruhájukról, akár az autójukról van szó.
Ida Random produkciós tervező és csapata Tokió Shibuya kerületét Los Angeles belvárosában építették fel. A filmkészítők hat teljes háztömböt zárattak le egy üldözési jelenet felvételéhez - aminek forgatása csaknem két hétig tartott. Az utcatáblákat, épületeket, újságosbódékat, étteremeket és buszmegállókat mind japán írásjelekkel látták el. Ironikus módon ez kisebb zavart keltett egy japán turistacsoportban, akik véletlenül a forgatás helyszínére tévedtek.
Bár Los Angeles kellően sokoldalú ahhoz, hogy a csapat meg tudja teremteni benne Japán legnagyobb városát, tudták, hogy nem lehet tökéletesen utánozni az életteliségét, ami a világ egyik legsajátságosabb városává teszi. Lin és Moritz már jó előre megállapodtak, hogy nélkülözhetetlen lesz Tokióban forgatni annak érdekében, hogy a városi látványvilág hiteles legyen. A neonfényben úszó Shibuya és Shinjuku kerületektől a piszkos munkásnegyedeken át a kanyargós hegyi utakig a filmkészítők a világ egyik legősibb - mégis legmodernebb - városának minden arcát meg akarták mutatni.
A film nyitó képsorainak felvételéhez a szereplők és az alkotók csaknem egy teljes hetet töltöttek Victorville poros síkságán Los Angelestől 86 mérföldre keletre. A jelenetben, amely megadja a kezdő lökést a film iramához, a Black által megformált magányos gimnazista az iskola hetvenkedő hátvédjével száll szembe.
Több hónap dél-kaliforniai forgatás után a színészek és a filmkészítők Tokióba utaztak, ahol négy héten át külső jeleneteket vettek fel.
Lin hamar visszatért független filmes gyökereihez a sűrűn lakott városban káoszra hasonlító forgatás közben, ahol sem a hatóságok, sem a lakosok nem szoktak hozzá nagy filmprodukciók vendégül látásához. A rendező kihasználta az alkalmat, hogy egy színészt (Black) odatehetett Tokió szívébe egy kamerával (Stephen Windon operatőr vállára erősítve) és elkezdhetett filmezni. Hasonló filmezési stílusban örökítette meg az ismerős tokiói látnivalókat, mint amilyen a Tokió-torony, a Szivárvány-híd és a divatos tinédzserek kedvelt helye, a Takeshita Dori Harajuku közelében.
A színészek is átvették a tempót, de előbb hozzá kellett szokniuk ahhoz, hogy nagyon különböző kultúrában éltek és dolgoztak egy ideig. Black így emlékszik vissza: - Egy alabamai kisvárosból származom és soha nem gondoltam volna, hogy egyszer ellátogatok egy olyan városba, mint Tokió. Hatalmas nagy város rengeteg emberrel... tök jó volt ott lakni és dolgozni ebben az új kultúrában, de hamar honvágyam lett.

fényképezte:
Stephen F. Windon

vágó:
Kelly Matsumoto
Dallas Puett

látvány:
Ida Random

jelmez:
Sanja Milkovic Hays

zene:
Brian Tyler

művészeti rendező:
Tom Reta

szereposztó:
Sarah Finn
Randi Hiller

díszlet:
Douglas A. Mowat

producer:
Neal H. Moritz