Ez a cikk anyának és apának íródott, de ha tudsz olvasni nyugodtan olvasd el és hívd az ősöket veled tévézni. Ha fáradság miatt ki akarnak bújni a közös tévézés  alól mondd el nekik mit olvastál és neked szükséged van arra, hogy együtt nézzétek a tv-t.

utána írd meg milyen ügyes voltál. Ha valamit nem értesz a lenti szövegből kérdezz meg nyugodtan itt a cikk alatt, de ha kéznél van a nagyi ő is szivesen válaszol .

Nézzük együtt!

Mióta világ a világ, az idősebb generáció mindig megszűrte a gyerekeket érő információkat. A televízió azonban gyökeres változást hozott.

A naponta több órát tévéző gyerekek a világról a személyes tapasztalataikon túl nagymértékben – és szinte a legkorábbi életkortól kezdve – a képernyő révén szereznek benyomásokat. A tévé „leckét ad” arról, mi a jó, mi a rossz, mi a sikeres vagy sikertelen, hogyan viselkednek a nők és a férfiak, az öregek és a fiatalok.

Sok mindent nem értenek a gyerekek

A tévéműsorokban sokszor nem az igazság és a rend uralkodik, nem a jó, a becsületes győz.
A kitalált, gyakran eltúlzott tartalmak a gyerekek számára valóságnak tűnnek, hiszen ők sokáig nem értik vagy félreértik a televízióban látottakat. Mindez abban az életkorban történik, amikor a morális értékrend, a világkép alapjai kialakulnak.

Szükség van a szülő közvetítő szerepére

Kívánatos lenne a látottak közös megbeszélése, a gyermekek tévézési szokásainak tudatos alakítására. Megértés nélkül ugyanis a televízió kedvező hatásai sem érvényesülhetnek… 

A gyerekek zöme rendszeresen néz felnőtteknek szóló műsorokat, a látottak feldolgozásával azonban többnyire magára marad. A szülők egy része ritkán nézi gyermekeivel együtt a televíziót, s csak ritkán vagy egyáltalán nem beszélget velük a látottakról – gyakran nem is tudják, csemetéjük mit néz a tévében, sőt nemritkán jutalmazásra, büntetésre használják a tévézés lehetőségét.

Nagyon fontos lenne, hogy a felnőttek az adott gyerek értelmi képességeinek megfelelő szintre „lefordítsák”, tolmácsolják, érthetővé tegyék a látottakat. Ez ideális esetben nem merül ki az éppen együtt nézett műsor megbeszélésében, hanem egyfajta orientálást (pl. ajánlást vagy éppen lebeszélést, tiltást, esetleg a médiafogyasztás mennyiségének szabályozását), s a gyermek televíziózásának folyamatos követését is jelenti.

Természetesen az volna jó, ha a gyerekek egyáltalán nem néznének olyan műsorokat, melyek nem a korosztályuknak szólnak. A szelektív és kritikus médiahasználat elsajátítása nemcsak azzal az előnnyel jár, hogy a gyermekek védettebbé válnak a tévé negatív hatásaival szemben, hanem azzal is, hogy jobban ki tudják használni jelentős előnyeit.

bitternoemi | 2013.