Gyermekétkeztetés: Edd meg, amit megfõztek

Az új évszázad reformtáplálkozási módszerei, úgy tûnik, elérték a közétkeztetésen belül a gyermekétkeztetést is. A menzákat a Fogyasztóvédelmi Fõfelügyelõség ellenõrizte, míg az iskolai büfék korszerûsítésérõl az Országos Élelmiszerbiztonsági és Táplálkozástudo-mányi Intézet (OÉTI) állított össze ajánlást.
Szinte mindenkinek van többnyire kellemetlen, de vicces emléke a gyermekétkeztetés leglényegesebb helyszínérõl, a menzák mélyérõl. Mint a legtöbb közoktatáshoz kapcsolódó tevékenységet, ezt az ágazatot is az átláthatatlan és a kényszerbõl ésszerûtlen mûködés jellemzi. A Fogyasztóvédelmi Fõfelügyelõség tavaly október 27. és november 19. között 81 közoktatási egységben végzett ellenõrzést, amelynek eredményeit a múlt héten hozták nyilvánosságra. A fogyasztóvédelem a tavalyi felmérés elõtt utoljára 1998-ban vizsgálta az önkormányzati, alapítványi és egyházi üzemeltetésû közétkeztetés helyzetét, színvonalát. Az akkor megállapított fõbb hiányosságok a következõk voltak: lejárt fogyaszthatósági vagy minõségmegõrzési idejû alapanyagok felhasználása, szakosítatlan tárolás, mûködési engedély, szakképesítés hiánya. A jelenlegi és a korábbi vizsgálat között ugyan hosszú idõ telt el, és közben több közétkeztetést is érintõ jogszabály változott, a hiányosságok azonban továbbra is hasonlóak.
A legfrissebb vizsgálatok nyomán a legmagasabb kifogásolási arány (100 százalék) Baranya, Bács-Kiskun, Borsod-Abaúj-Zemplén, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében és a fõvárosban volt. A legkedvezõbb körülmények között Hajdú-Bihar megyében étkezhetnek a gyerekek, mert az ellenõrzött egységek "mindössze" 20 százalékában kellett valamilyen szabálytalanság miatt intézkedniük a felügyelõknek.
A hiányosságok alapvetõ okaira többféle magyarázat van, a mûködési rendszer azonban sok mindenre fényt derít. A gyermekétkeztetés jelenleg kétféleképpen történik: költségvetési irányítás alatt és vállalkozások keretében. Román Péter, a Junior Vendéglátó Rt. cégvezetõje és a Magyar Vendéglátó Szövetség alelnöke elmondta: "A tevékenység eléggé szabályozatlan. Létezik minisztériumi rendelet, amelynek a végén, mellékletben, ajánlás formájában adják meg a tudományosan kiszámolt tápanyagszükségleteket (lásd a táblázatot), de természetesen ez sem kötelezõ érvényû. Igaz, a megrendelõk az ajánlásban megadott értékeket elvileg számon kérik. Az önkormányzatok a gyermekétkeztetési tevékenységet közbeszerzési pályázat útján látják el, de ezeknek a pályázatoknak jelentõs hányada csak az ár függvényében határozza meg, ki a nyertes. Nyilván mindenki lefelé szorítja az árat, és így az ajánlásban megadott tápanyagszükséglet már nem teljesíthetõ."
Egy ételadag ára 180-540 Ft között mozog, de ezek a számok inkább megtévesztõk, mert számtalan, egységes arányokkal ki nem fejezhetõ körülmény határozza meg. Arra a kérdésre, hogy az önkormányzatok a késõbbiekben ellenõrzik-e a nyertes pályázó vállalt feltételeit, Román Péter elmesélt egy esetet. A Junior mint a fõvárosi gyermekétkeztetés 50 százalékát ellátó vállalat egy szembetûnõen teljesíthetetlen nyertes pályázat ár/minõség hányadosát kifogásolta. Azt kívánták elérni, hogy az önkormányzat vizsgálja meg a pályázatban foglaltak teljesíthetõ-ségét. Minden bírói fórumon végigvitték kifogá-sukat, s azt a választ kapták, hogy a megrendelõ, jelen esetben az önkormányzat, nem köteles vizsgálni a teljesíthetõséget. Ne feledjük, ez a játék esetünkben a gyerekek mindennapi étkezésérõl, egészségérõl szól. A Junior cégvezetõje azt is elmondta, hogy elõfordul a következõ pedagógusi hozzáállás is, "ha énnekem jó volt annak idején a pörkölt-nokedli, akkor ezeknek a kölyköknek is jó lesz".
A tárgykörben a Fogyasztóvédelmi Fõfelügyelõség vizsgálata a következõket állapította meg: az élelmezésvezetõknek komoly gondot jelent az óvodás kor feletti korcsoportonkénti energia- és tápanyagajánlások teljesítése, mert a fõzõkonyhákon nem vagy nehezen biztosítható a különbözõ korosztályonkénti ételkészítés. Ennek egyetlen módja az lenne, ha a tálalásnál lehetõség volna az eltérõ adagolások biztosítására, de adagolásbeli különbségeket sem a korábbi vizsgálatoknál, sem az ideinél - egy-egy esetet kivéve - nem tapasztaltak. De a közétkeztetés nem csak a megfelelõ tápanyag bevitelérõl szól, az életminõség javításáról is. "Az oktatási-nevelési intézményekben az egy fõre jutó étkezési idõ rövidsége nem kedvez a helyes táplálkozási gyakorlat és az étkezési kultúra iránti igény kialakulásának" - állapítja meg jelentésében a Fogyasztóvédelmi Fõfelügyelõség, ráadásul míg Nyugat-Európában az iskola központi helye az étkezõ, nálunk a menzák általában az alagsorban lapulnak, kopott bútorokkal, étkészletekkel várják a diákokat. Baranya megye egyik iskolájában például még mindig az a gyakorlat, hogy csak a tanárok étkezõasztalán van terítõ.
A jövõre nézve az sem reménykeltõ, hogy a tavalyi EU-pályázatokon egyetlen hazai közüzemi konyha sem kapott támogatást konyhai berendezések korszerûsítésére, új technológiák alkalmazására, továbbá hogy a Nemzeti Fejlesztési Terv életminõség-javításról szóló fejezetében a korszerû táplálkozást nem is említik. Pedig akadnak jó példák és kezdeményezések. 1992-94-ben az OÉTI egy sikeres pályázat után a Junior Rt.-vel közösen két "modell iskolában" próbálta ki a korszerû és kulturált gyermekétkeztetés lehetõségeit. Greiner Erika, az OÉTI fõosztályvezetõ fõorvosa elmondta: a gyerekek testi és szellemi fejlõdését, biokémiai paramétereit nézték a vizsgált idõszakban és összességében elmondható, hogy azoknál a gyerekeknél, akik részt vettek a programban, jobb eredmények születtek. Azt is meglepve tapasztalták, hogy a korszerû ellátás nem került sokkal többe, mint a hagyományos, viszont a szervezés tekintetében jóval több figyelmet követelt. De a kezdeményezés nem ezért nem folytatódott, hanem mert az önkormányzatok forráshiányra hivatkozva kifaroltak a gyermekek korszerû étkeztetésének ügyébõl.
Úgy tûnik, a menzákon egyelõre - elsõsorban a pénzhiány miatt - marad a paradicsomos hús, a szociobrutál hangulat, marakodások a konyhás nénikkel. A változás azonban, ha nem is az iskolai étkezdében, elkezdõdött. Nemrégiben látott napvilágot az a javaslat, amely az iskolai büfék ételválasztékát kívánja korszerûsíteni. A tanulmány elkészítésére az Egészségügyi Minisztérium kérte fel az OÉTI-t. A dokumentum ajánlásokat tartalmaz arra vonatkozóan, hogy milyen ételeknek nem kellene szerepelniük egy iskolai büfé kínálatában, és mivel lenne érdemes pótolni ezeket.
Természetesen a cukros, szénsavas üdítõk, a chipsek, a csokik és a cukrászsütemények, a kolbászos, rántott húsos szendvicsek kerültek a "nem ajánlott" kategóriába. A javaslat szerint az éhes diákság többek között a jövõben rostos gyümölcs- és zöldségleveket inna, réteseket és töltött pékárukat fogyasztana, a szendvicsek alapanyaga korpás vagy magvas zsömle és kifli lenne elhagyhatatlan zöldséggel, míg a csokit és a cukrot a müzliszeletek, az aszalt és a friss gyümölcsök pótolnák, a chipsfüggõ gyerekeket pedig puffasztott gabonaszeletekkel, extrudált kenyerekkel és pattogatott kukoricával kellene "kezelni".
Az egyik budapesti középiskola büfése szerint az ajánlás egyrészrõl üdvözlendõ, másrészrõl kivitelezhetetlen. "Ez a tanulmány nem foglalkozik a gyakorlattal - mondta. - A HACCP (az EU higiéniás szabályzata, élelmiszer-biztonsági rendszer, amely az élelmezés területén a fogyasztók biztonságát hivatott szolgálni az élelmiszert elõállító önellenõrzése által - C. B.) rendelkezéseivel nehezen összehangolható javaslatokat tesz, például a megmosott zöldség és más egyéb tárolására az iskolai büfék kis alapterületük miatt eleve alkalmatlanok. Különben pedig hiába rakunk évek óta zöldséget a szendvicsekbe, a legtöbb gyerek elsõ mozdulata, hogy a kukába vágja. A rekordot egy salátalevél érte el: fél évig tapadt az iskola ablakára, mert a takarítók nem érték el a célzott dobás magasságát."
Greiner Erika reméli, hogy a büfés által elmesélt állapotokon idõvel változtatni lehet. A fõorvos asszony szerint a javaslat útmutatóval szolgál arra nézve is, hogy a program, megfelelõ higiénés szemlélet mellett, hogyan valósítható meg. "Természetesen több odafigyelést igényel a büfé üzemeltetõje részérõl, szükség esetén akár némi anyagi ráfordítást is. Módosítania kell a már kiépített HACCP rendszerét is. De ez a pluszfeladat meg kell hogy érje, ha gyermekeink egészségérõl van szó."
A javaslatok és a megvalósításukhoz kínált lehetõségek persze nemcsak úgy pattantak ki a minisztériumi illetékesek fejébõl, a háttérben ijesztõ felmérési eredmények állnak. A középiskolai diákság egy része ugyanis ütemesen és egyelõre megállíthatatlanul hízik, és valószínûleg nem a menzai koszttól. Persze - okoskodhatnánk -, elsõsorban nem az étkezési szokásokkal van a baj, hanem az ellustult, mozgás nélküli életmóddal. Számon kérhetnénk, mi történt az iskolai tömegsporttal, a sport - nem a versenysport! - mint a mindennapi élet része miért nem kap nagyobb hangsúlyt a közoktatásban?
Kundra Annától, az Oktatási Minisztérium (OM) sajtóreferensétõl megtudtuk, hogy az OM is érzékeli a középiskolások korszerûtlen életmódját. Az Egészségügyi Minisztériummal karöltve tárcaközi bizottságot hoztak létre, amely a gyermekétkeztetés javításán túl az életvitel változtatására is hangsúlyt helyez. "Az OM is ismeri azoknak a méréseknek az eredményét, amelyek megerõsítik, hogy sajnos a középiskolások sporthoz való viszonya nem túl kedvezõ. Országos tendencia, hogy a serdülõkor elérése után csökken a diákok fizikai aktivitása."
Az iskolákban nincs szervezett tömegsport. A diákok a tanítás után általában tanári felügyelet és irányítás nélkül rohangálhatnak az iskolaudvaron, mert a tornatermet többnyire nem használhatják, noha a közoktatásról szóló törvény 52. § (9) bekezdése kimondja: "az iskola köteles megteremteni a tanulók mindennapi testedzéséhez szükséges feltételeket."
Az OM és az Egészségügyi Minisztérium összefogása mintha ennek a paragrafusnak kívánna nyomatékot adni, a korszerû étkezési javaslatok mellé más ajánlásokat is megfogalmaztak. Az Egészségügyi Minisztérium álláspontját Somhegyi Annamária összegezte: "Az ember szabad döntése, hogy saját egészségét védõ vagy romboló módon éli-e mindennapjait. Az azonban nyilvánvaló, hogy a gyermekekért a felnõttek viselik a felelõsséget, ezért különösen fontos, hogy az óvodákban és iskolákban minél hatékonyabban segítsük elõ a gyermekek egészségét szolgáló tennivalókat. Ezek négy alapfeladatban foglal-hatók össze: egészséges táplálkozás, a szakmai kritériumoknak megfelelõ napi testmozgás, az egészségtan oktatása és a gyermekek egészséges személyiségfejlõdésének elõsegítése."
Hogy ezekkel az ajánlásokkal az iskolák mit tudnak kezdeni, hogyan valósíthatók meg, arra nincsen válasz. A cél kívánatos és magasztos, de az iskolák anyagi, szervezeti lehetõségeivel egyelõre még köszönõ viszonyban sem áll.

Czifrik Balázs

Czifrik Balázs