Kerékpározni azért nehéz megtanulni, mert ahhoz, hogy ne dőljön el a gyerek a bicajjal, rá kell éreznie arra, hogy ha egyenesen tartja a kormányt, és úgy hajtja a biciklit, akkor nem fog eldőlni.

A biciklivel még bizonytalan gyerekeket rendszerint triciklire ültetik, vagy pótkereket szerelnek kerékpárjukra. Ezek a módszerek azonban kevéssé segítik hozzá a gyereket ahhoz, hogy biztonsággal merjék kipróbálni a kétkerekű járgány hajtását.

A bicikli amúgy működési elvében nagyon hasonlít a lendkerékhez. Legalábbis annyiban, hogy mindkettő speciális giroszkópként funkcionál. Vagyis mindkét eszköz a perdületmegmaradás törvényére példa.

A giroszkóp (...) legegyszerűbb változata egy tengely körül szabadon forgó lendkerékből áll. (...). A giroszkóp használható a stabilitás fokozására is. A legközismertebb ilyen előfordulása a kerékpár kereke, amelynek forgása megakadályozza, hogy a bicikli feldőljön. Minél gyorsabban forog a kerék, annál stabilabb a jármű. Minden biciklista tudja, hogy ha a kormányt elfordítja, a kerékpár megdől: azaz az eredeti erőhatásra és a tengelyre egyaránt merőleges erő lép fel. Hasonló funkciót látnak el a giroszkópok precíziós műszerekben és más járműveken is. (forrás: Wikipedia)

Egy amerikai találmány éppen ebből a hasonlóságból indul ki: az egyik giroszkóppal kell segíteni a másikat. A bicikli első kerekét speciálisan kell kialakítani, mégpedig úgy, hogy abban egy önálló és folyamatos lendületre képes lendkerék legyen. Az önálló és folyamatos lendületet elemes áramforrásról kapja a kerékbe rejtett lendkerék. Ezen lendkerék állandó pörgése pedig segíti a gyereket abban, hogy a biciklit egyenesben tudja tartani. Íme:Szóval a gyártó szerint mindössze egy óra gyakorláshoz van szükség arra, hogy a gyerek hozzászokjon a két keréken száguldozáshoz. És akkor nincs is más hátra, mint egy olyan országban élni, ahol a jóravaló rendőrök megtanítják gyermekeinket a biztonágos forgalomban bringázásra.