Bár jócskán megváltozott már a világ, amióta az első indiános könyvek megszülettek, talán sosem fognak eltűnni a gyerekek polcairól. Legtöbbjükön kicsit igazítani is kellett, hogy ifjúsági könyvként eladhatók legyenek, de az indiánok körül kialakult kultusz sosem szűnt meg, az indiánromantika gyakran még akkor is tovább él, ha később megtudjuk a kiábrándító igazságot.
Valahogy így van ez nálunk is, és noha közel se nőttek még bele gyerekeink az ifjúsági könyvekbe, azért azt mégis vártuk, hogy téma legyen az indiánozás, ha másért nem, hát azért, hogy beszélhessünk Winnetou bátorságáról, Old Shatterhand leleményességéről és persze kettejük különös barátságáról. Ezért is örültünk meg annak, hogy rátaláltunk az Aprótörpe indiánokra, amely jó bevezetőül szolgálhat a későbbi indiános kalandokhoz a nagyóvódás és a kisiskolás gyerekek számára. Teszi ezt mindjárt azzal, hogy megismerteti az olvasókat néhány fontos alapfogalommal (mint például wigwam, hadiösvény és békepipa, vagy a nagy Maniktou), és a történetekben felbukkanó kifejezéseket még egy külön kis indiánhatározóban össze is gyűjti a könyv végén. A történet maga pedig ugyanolyan feszültséggel telve indul, mint bármely indiános könyv, és ez a várakozással teli hangulat inkább csak megszelídül egy csöppet, amikor kiderül, hogy bár a manik törzs tagjai igencsak félelmetes harcosok hírében állnak, valójában nemcsak hogy egészen apró termetűek, de nagyon békések is. Izgalmakban mégsem szűkölködik a könyv. A két főhős, Táncoló Pitypang és barátja, az Ásító Felhő nevű indiánlány, annak ellenére, hogy a törzs legifjabbjai közé tartoznak, újabb és újabb kalandokba keverednek. Nemcsak makkot pucolni és gyógyfüveket gyűjteni segítenek ugyanis a felnőtteknek, de akár az életüket is kockáztatják, hogy meggyógyítsanak egy sebesült farkast, vagy hogy megmentsék a falut egy vonuló bölénycsordától. Pásztohy Panka képei pedig különösen szerethetővé teszik ezt a két kis indiánt, akik bizony nem mindig hallgatnak a felnőttek szavára. A könyv végén csak egyetlen szomorúság ért minket: a gyerekek felcsigázott fantáziájának kevés volt ennyi mese, és kitartóan követelték a folytatást. Reméljük, nem kell sokáig várni rá. (Pozsonyi Pagony, 2012)

Illusztrálta: Pásztohy Panka