Ez az úgynevezett élettani dadogás, mely általában 2-3 éves kor között kezdődik, akkor, amikor a gyermek teljes mondatokban kezd beszélni. Mondanivalóját gyorsabban akarja közölni, mint amire képes, ám ebben az időszakban beszédszervei még nem annyira fejlettek és ügyesek. Ízlelgeti a hangokat, szavakat - ezért ismételgeti őket. Ide-oda száguldozó gondolatai miatt elfelejti a következő mondatot, ezért megismétli az előzőt. Szókincse még nem elég gazdag ahhoz, hogy mindazt ki tudja fejezni, amit szeretne, ezért időnként megakad, a már kimondott szavakat ismételgeti.

A szülő is dadogóvá teheti a gyereket

Általában minden kisgyermek beszédfejlődésében van egy ilyen időszak, ami később magától elmúlik. A gyermek legtöbbször észre sem veszi megakadásait, amíg csak környezete fel nem hívja rá a figyelmét. Ha azonban gyakran figyelmeztetik arra, hogy figyeljen jobban beszédére, ne dadogjon, kijavítják hibáit, újramondatják vele a szót, mondatot, vagy amikor elakad, kimondják helyette - megérzi a gyermek, hogy valami nincs rendben vele. Egyre görcsösebben fog figyelni beszédére, és előbb-utóbb valóban dadogóvá válik. Ezért fontos, hogy ne ijedjen meg a szülő attól, ha gyermeke a beszédtanulás kezdetén néha dadog. Legjobb, ha semmiféle jelét nem mutatja, hogy észrevette, és lehetőleg a gyermek jelenlétében ne adjon hangot aggodalmának. Ha úgy érzi, időt veszít a várakozással, vigye el a gyermeket logopédushoz, a szakember majd eldönti, szükséges-e elkezdeni a terápiát.

Nem érdemes otthon próbálkozni a beszédhibák "házilagos" korrigálásával. A sok-sok beszélgetés, az esti mesék, a közös éneklések, a gyermekversek és -mondókák viszont fejlesztik a beszédritmust, a szókincset, a beszédkészséget - és egyben a szülő-gyerek kapcsolatot is -, ezért ezekre érdemes hangsúlyt fektetni.

Jellemző okok a dadogás hátterében

Talán mindenki hallotta már azt a magyarázatot, hogy megijesztette valami a gyermeket, és attól vált dadogóvá. Valóban létezik az úgynevezett traumás dadogás, mely akár felnőttkorban is jelentkezhet. Jellemzője, hogy hirtelen lép fel, szinte azonnal rögzül, kezelése hosszan tart, és mindig valamilyen pszichés trauma áll a hátterében.

A dadogás kialakulása többféle okra vezethető vissza: a testi és idegrendszeri állapot, valamint a környezeti és pszichés hatások összességére. Gyengébb stabilitású idegrendszer esetén a környezeti károsító tényezők erőteljesebben hatnak, és ez tünetekben nyilvánulhat meg a magatartásban - mozgásban, beszédben vagy együtt a két területen. Ha a családban már fordult elő dadogás, az örökletesség is lehet az egyik tényező. Megkésett beszédfejlődés esetén - amikor a gyermek az életkora alapján várhatónál jóval később kezd el beszélni - gyakran jelentkezik dadogás. De kiválthatja az anya-gyerek kapcsolat hirtelen megszakadása - például betegség miatt a gyermek vagy az anya váratlanul és hosszabb időre kórházba kerül -, a tartósan rideg, félelemérzést, szorongást keltő családi légkör (túl szigorú, követelő szülők, agresszív apa vagy a gyermeket valójában nem akaró, őt nyíltan vagy burkoltan elutasító anya). Gyakori, hogy a gyermek a tünethordozója a családi konfliktusoknak vagy az elhallgatott, kimondhatatlan családi titoknak - amit ugyan nem tud, de érez.

Kritikus időszakok

A dadogás leggyakrabban 3-4 éves és 5-7 éves kor körül jelentkezik. Mindkét életszakaszban nagy változások zajlanak a gyermek életében, fejlődésében. 3-4 éves korára átesik boldog létének "erőszakos" eseményén - bilire szoktatás -, megtapasztalja, milyen a biztonságot nyújtó anya nélkül - mert bölcsődébe, óvodába megy -, felfedezi önmagát, mint a külvilágtól elkülönülő lényt (dackorszak). Mindezen események traumatizáló tényezőket hordoznak magukban.

A dadogás megjelenésének másik kritikus időszaka az iskolába kerülés idejére esik. Nemcsak a környezet változik meg a gyermek körül, hanem az elvárások is. Teljesen újfajta követelményeknek kell megfelelnie a korábbiakhoz képest: fegyelmezetten kell ülni, nem szólalhat meg, csak ha kérdezik, akkor viszont azonnal válaszolnia kell, emberi értékét teljesítményén keresztül mérik. Az ebben az életkorban vagy a későbbiekben jelentkező dadogás esetében jellemző, hogy már kora gyermekkorban megfigyelhető volt valamilyen előzmény, ami - átmeneti tünetmentesség után - a dadogáshoz vezetett.

Hogyan segítsünk?

A dadogás terápiáját érdemes minél korábban elkezdeni. Minél közelebbi az időpont a dadogás megjelenéséhez - amikor még a tünetek nem rögzültek -, és minél kisebb életkorban kezdődik, annál hatékonyabb a segítség. Kisgyermekkorban még nem kapcsolódik a beszédproblémához betegségtudat, a kicsik gyakorta kérdezik meg: miért baj az, ha dadogok? Akik azonban már szembesültek gyerektársaik csúfolódásával, a felnőttek "jó szándékú" tanításával, egyedül maradtak, mert senkinek sem volt türelme meghallgatni őket, azok görcsösen igyekeznek úrrá lenni dadogásukon, ám emiatt az csak fokozódik. A nagyobb stresszel járó helyzetekben (idegenek vagy fontos személyek előtt, feleléskor) megszólalni sem mernek. A beszédtől - és a kigúnyolástól - való félelem miatt zárkózottá, magányossá válhatnak.

Az időben elkezdett terápia nemcsak a beszédproblémát, hanem a következtében fellépő pszichés sérülést is enyhítheti, megszüntetheti. A dadogás terápiájában a komplex megközelítés a leghatékonyabb, de sajnos hazánkban még nem általános.

A gyermekek 18 éves korukig az alapellátás keretében részesülnek logopédiai segítségben, az óvodák, iskolák többnyire logopédust is foglalkoztatnak. Mivel a beszédben jelentkező probléma a dadogás hátterében álló okok által kiváltott tünet, az eredményes terápia érdekében pszichológiai szaksegítség is szükséges. A gyermek nem izoláltan él, hanem szervesen kapcsolódik családja (szűkebb környezete) mindennapi életébe. Ezért a gyermek problémája egyben a család problémája is, és fordítva: gyakran tapasztalható, hogy a családon belüli konfliktusok vezetnek a gyermek dadogásához. Kiemelkedő fontosságú, hogy milyen az otthon légköre. A meleg, elfogadó, szeretetteljes szülői attitűddel szemben a rideg, követelő, agresszív bánásmód pszichés károsodáshoz vezethet, melynek tünete lehet a dadogás. Kiválthatja a szülői túlszabályozás vagy a gyermek a szükségesnél fokozottabb óvása, féltése, gyámolítása. Ezért a terápia hatékonyságát növeli, ha nemcsak a gyermekkel foglalkozik pszichológus szakember, hanem az egész családdal, kiváltképp a szülőkkel, de legalább az anyával.

A rohanó hétköznapokon, amikor a szülőknek nincs idejük kivárni, amíg a gyermek magától elkészül, nincs idejük végighallgatni, amit a gyerek mond, mert sietni kell, a gyermek dadogásának figyelemfelhívó szerepe is lehet: figyelj rám, állj meg, hallgass végig! Hogyan kerülheted el a dadogás fokozódását? Hazafelé jövet az óvodából, iskolából ne legyen beszámolási kötelezettsége a gyereknek a napi történésekről, de hallgasd meg, amit ő magától és szívesen mesél el. Teremts alkalmakat a beszélgetésre, ne fojtsd állandóan belé a szót. Ha beszédében megakad, ne fejezd be helyette a mondatot. Várd meg, amíg ő megteszi. Megismételheted, amit mond, de más szavakkal, egyszerűbb kifejezésekkel.

Az esetek egy részében a dadogás teljes mértékben nem gyógyítható. Enyhülhetnek a tünetek, vagy átmenetileg el is tűnhetnek, de mindig számítani kell arra, hogy a fokozottabb stresszel járó helyzetekben, kimerültség, fáradtság esetén újból visszatérhetnek. Ez nem a dadogó gyermek (vagy felnőtt) akaratán, figyelmén múlik, ezért a tünetek fokozódása miatt nem szabad szemrehányást tenni, számon kérni, sőt büntetni!

Forrás: Patika magazin/Bebikkicsikesnagyok.hu