Minden csoport valamilyen közös cél érdekében szerveződik, az iskolában ez elsősorban formális: a gyerekeket az iskola osztja be különböző osztályokba. Ezzel egy csoporttá válnak, akik nem választhatták meg maguknak a csoporttagokat. Azonban ekkora létszámnál idővel már kisebb csoportképződés is megindul: klikkek alakulnak.

A csoporthoz tartozásnak megvannak a saját szabályai, ha elgondolkodsz, biztosan találsz te is ilyen szabályokat. Például a stréberek csoportjába nem kerül be olyan, aki nem szeret tanulni, vagy a party-arcok között sem lehet találni olyan tagot, akit a szülei rövid pórázon tartanak.

Ezek csak a külsőségek, de vannak olyan szabályok, amik összetartják a csoportot: „nem barátkozunk velük, mert a zenéjük elviselhetetlen”, „mi utáljuk a matektanárt”, „mi odáig vagyunk a csajokért”, „mi dohányzunk”, „minket senki sem tud kezelni”, „mi utáljuk az olyan lúzereket, mint te”. Érezhető, hogy ez a „mi” meghatározás bár szükséges, de igen veszélyes is lehet.

Egy csoportot egy közös cél vagy közös ellenség igazán össze tudja kovácsolni. Ki lehet ez a közös ellenség? Egy ellenszenves osztályfőnök, igazgató vagy diák is. Azáltal, hogy valakin csúfolódik a csoport, magukat magasabbnak értékelik egy nem létező ranglétrán. Ezzel egy ördögi kör indul el, mert, ha a csúfolt személynek alacsony az önbizalma, akkor még inkább leértékelheti magát. Ha még kevesebbnek érzi magát a többiektől, annál érzékenyebbé válik minden rossz szóra, amit megérez a csoport többi tagja is… és ez így megy tovább, amíg valaki meg nem szakítja a kört.

Ezt az ördögi kört nem csak az áldozat tudja megszakítani. Természetesen segítséggel, elegendő önbizalommal felfegyverkezve, ő is megállásra késztetheti társait. De sokkal könnyebb a dolga, ha van segítsége is. Nagy bátorságra vall, ha a bántalmazó csoportból valaki kiáll a sértett mellett. Ennek többszörös hatása lehet: a csoport figyelmét felhívja az erkölcsi vétségre és a kiközösített fél is megerősítést kap arról, hogy ami vele történt, az tisztességtelen.

Ekkor pedig már egy másik kör indul útjára: a sértett megerősödik, a csoport elgondolkodik és még többen csatlakozhatnak ehhez az új véleményhez. A pozitív kör a végtelenségig fodrozódhat: ha segítő kezet nyújtasz valaki felé, akkor ő is könnyebben tud segíteni másoknak. Ha választhatnál melyik világban élnél? Ott, ahol az emberek közönyösen elmennek egymás mellett vagy ahol rád mosolyognak?

Chad Hymes, egy amerikiai családapa, akinek az élete középiskolás korában egy csapásra megváltozott, amikor lebénult mind a négy végtagja. Annak idején, gimnazistaként, a baleset előtt gúnyt űzött a hozzá hasonlókból. Menő srácokkal lógott együtt, ciki volt bénákkal társalogni. Mégsem ez a tragédia volt az, ami megváltoztatta a hozzáállását. Hanem az, hogy volt egy ember, aki kiállt a „lúzerek” mellett. Egyetlen gesztussal hetek alatt felfordult az iskola élete, a „lúzerekből” egyenértékű csoporttagok lettek: mert a többiek meglátták az értéket bennük is. Így történhetett meg, hogy a pompomlányok (cheerleaderek) tagja lett egy tolószékbe kényszerült vak lány, aki csak egy számítógép segítségével tudott kommunikálni.

(B. Gy.)

  Kapcsolódó cikkek

• Ciki lesz, ha szemüveget kell hordanom?
• Miért nevetnek ki az osztálytársaim?
• "Meg akartak verni, azóta rettegek!"
• Bántanak a suliban?
• Nemi erőszak: mit kell tenned?
• Az erőszak lélektana
• Veled is megtörténhet!
• Erőszak a családban
• Én nem vagyok plázacica!