Bölcsőde igen? - nem?

A bölcsőde –csakúgy mint az óvoda - a társadalmi változások keltette igényként alakultak ki. A nők munkába állása, a nagycsaládok felbomlása, ami részben a városiasodás következménye, szükségessé tette, hogy a gyermekek napközbeni felügyeletéről szervezett keretek között gondoskodjanak, így jött létre a bölcsőde és az óvoda intézménye.

Manapság a bölcsődei gondozás kérdése egyre több ember életét érinti hazánkban. Egyrészt a nők mielőbbi visszatérése a munkába gazdasági szükségszerűség, hiszen a család megélhetéséhez az Ő keresetükre is szükség van, másrészt nálunk is egyre több az egyszülős család, ahol a gyermeket nevelő szülőnek mindenképpen dolgoznia kell. Ráadásul hazánkban a lehetőség is adott az anyák számára, hogy három évig otthon maradjanak gyermekükkel, ami nem teszi könnyebbé a döntési helyzetet.

A szakemberek között is vita folyik arról, hogy a bölcsődei nevelés előnyös vagy sem a gyermek számára. Ennek oka, hogy a bölcsőde hatásait csak hosszantartó, után-követéses vizsgálatokkal lehetne igazolni, ilyet pedig csak nagy kutatóapparátussal lehet folytatni. A következőkben néhány szempontot szeretnék ismertetni a bölcsődei nevelést helyeslő és ellenző kutatók eredményeiből.

A legtöbb vizsgálat az egy éves kor alatt megkezdett bölcsődei nevelésről szól. A kutatók szerint a vizsgálatok azt igazolták, hogy azok a gyerekek, akik egyéves koruk alatt, napi 4 órát vagy annál többet töltöttek anyai gondoskodás nélkül, agresszívebbek voltak kortársaikkal szemben, inkább mutattak bizonytalan kötődési mintázatot és kevésbé voltak hajlandóak a felnőttek utasításainak eleget tenni (Belsky 1986, 1990). Más kutatók azonban nem tudták igazolni ezeket az eredményeket. Ők a bölcsődei nevelés jótékony hatását emelték ki, megfigyeléseik szerint a bölcsis gyerekek értelmi fejlődése gyorsabb, az engedetlenséget Ők a függetlenség, önállóság megnyilvánulásának tartották (Clarke-Stewart, 1989).

Végül abban sikerült a kutatóknak egyezségre jutniuk, hogy a bölcsődei gondozás minősége valamint a családi gondozás, az otthon élvezett szeretet és figyelem az, ami igazán meghatározza a gyermek értelmi, érzelmi fejlődését.

Mit vonhat le tanulságként az ellentmondó eredményekből a gyermekét féltő, érte aggódó anya?
Amennyiben lehetséges, próbálják az anyai gondoskodást megadni a gyermek számára, legalább kétéves koráig. Ha szükséges a bölcsőde, lassan, fokozatosan szoktassák be a gyermeket.
Amennyiben legalább kétéves korig nem megoldható a gyermek otthoni nevelése, próbálják minél tovább halasztani a bölcsőde kezdését, a beszoktatás itt is fokozatos és lassú legyen.

Nagyon fontos, hogy előre tájékozódjanak a bölcsődei gondozás minőségéről, hiszen a kutatók is erre helyezték a hangsúlyt. Ha lehetséges keressenek fel több bölcsődét, tájékozódjanak a módszerekről, elvekről, nézzenek körül, ismerkedjenek meg a gondozónőkkel. Optimális a minél kisebb csoportlétszám, és az állandó gondozói apparátus.
A bölcsődén kívüli időben pedig fordítsanak minél több időt a gyermekre, játszanak vele, vegyék ölbe, dajkálják. Tegyék ezt még akkor is, ha a háztartásban esetleg elmaradnak a napi ütemezéstől.

A döntést tehát a körülmények mérlegelése után, kinek-kinek magának kell meghoznia, ami - mivel a gyermekünkről van szó, - nem könnyű. Azért sem, mert az intenzív együttlét után nemcsak a gyermeknek, hanem az anyának is meg kell küzdenie az elválás nehézségeivel.

Izsó Ildikó pszichológus