Barátokkal kézenfogva

Ha az embert a barátairól kérdezzük, elég összetett és meglehetősen képlékeny területre evezünk. Mindig is érdekesnek találtam azt, hogy ki mi szerint osztályozza a baráti körébe tartozó személyeket. Ki miként és hogyan tekint az őt körülvevő, a „hozzá tartozó” emberi sokaságra. Sokan megkülönböztetik a barát, az ismerős és a haver fogalmakat. Természetesen ezen fogalmak értelmezésénél is akadnak kisebb-nagyobb eltérések, amelyek az emberi egyéniség nagyszerűségéből fakadnak; azaz mindenki másképp látja a világot – (mégis ugyanúgy.) 

Barátok

Barát az, aki jóban-rosszban, esőben, szélben, viharban mellettem áll, s akkor is fogja a kezem, amikor mindenki más már magamra hagyott. Véleményem szerint egy ilyen társból jó, ha adódik egy; de sok esetben egyetlenegy ilyen ember sem tartozik hozzánk. Barát az, aki kérdés nélkül tudja a választ, ám ha mégis kérdez, okkal teszi azt. Barát az, akivel tíz év elteltével is ugyanott tudom folytatni a beszélgetést, ahol az elválásunk pillanatában abbahagytuk. Barát az, aki elsőként az eszembe jut erről a szóról. Mindezek mellett fontos megemlíteni azt az aprócskának nem mondható tényt, miszerint a különböző életszakaszainkban, más és más barátaink vannak. Hiszen milyen ritka az manapság, hogy egy barátság egészen a kisgyermekkortól az öregség végső pillanatáig is eltart? Az élet ugyanis produkál olyan fura helyzeteket, amelyek akár félreértés következtében is, de tönkretehetnek egy-egy már-már dinasztikusnak mondható barátságot. A kérdés természetesen mindig az, hogy mit veszíthetek a másik által. S ennek kapcsán harcoljak-e az általam hitt barátságért, avagy felesleges áltatnom magam és hagyjam a dolgokat megtörténni, bármiféle ragaszkodás vagy közbeszólás nélkül? 

Ismerősök

Sokszor hallani ilyen és ehhez hasonló mondatokat, hogy: „Igen-igen, tudom ki ő. Ismerem, persze. Látásból.” vagy „Beszéltünk már pár szót, de nem igazán ismerem – mégis az ismerősömnek tekintem… hiszen tudja, ki vagyok.” Ezeket az emberi relációkat én felszínes kapcsolatoknak tekintem, amelyek ugyan bővítik ismerőseink tárházát, de nem feltétlen adnak többletet a mindennapjainkhoz. Ugyanakkor egy felszínes ismeretségből könnyen kialakulhat egy komolyabb barátság is. Minden annak a függvénye, hogy milyen események kerítenek össze egy vagy több embert; természetesen ezek felett nem elfeledhető a szimpátia igen fontos szerepe. 

Haverok

Sokan a barátaikat is „havernak” tekintik; ezt értem a szó jelentésére való tekintettel és, mint mai szinoníma, a fiatalok szóhasználatában rejlő divatként. Tehát a haverság gyakran esik egybe a barátok körével. A haverok az én szótáramban a baráti társaság azon részét jelölik, akik nem csak ismerősök, hiszen tudok róluk fontosabb dolgokat is, olyanokat, amelyeket az „ismerős arcokról” nem feltétlen. A haverokkal az ember jól érzi magát, nem feszeng. Velük együtt lazul az ember lánya és közöttük „tartja” a barátot, avagy a barátokat. Végső konklúzióként azt mondhatom, hogy a barátaim felölelik a társaságom egy részét, amely könnyen bővül új emberekkel, akik kezdetben a haverjaimként vannak jelen az ismerőseim végtelen tárházában.

Forrás:http://cotcot.hu/lelek/cikk/3780