Almoragh : Jean Cocteau - Vásott kölykök

Fülszöveg a Libriről:
(Jean Cocteau) Olyan életmûvész és szerepjátszó, aki állítólag mûvein csak tehetséggel, az életén viszont lángésszel munkálkodott. Ha van titka, azt talán a költõ-gyermek-bolond hármassággal lehetne jellemezni, mintegy a mûvészetté emelt infantilizmus embere.
Az újító Cocteau felfedezte a klasszikus drámát, s a lényegábrázolás kísérletével ösztönözte a modern színházat is a tragédia szellemének feltámasztására. 1929-ben mindössze három hét alatt megírta egyik legértékesebb mûvét, a Rettenetes gyerekek / Vásott kölykök / Veszedelmes Éden címmel magyarra fordított Enfants terribles regényt vagy nagy novellát, amelynek Márai Sándor is lelkes olvasója volt.
(Eddig tartott az eredeti fülszöveg).

Be kell vallanom, Gyergyai Albert fordításával nem vagyok egészen kibékülve. Ahogy látom, a Libriben egy olyan kiadás kapható, amelyet Gyergyai és Örkény fordítottak - erről nem tudok nyilatkozni, nekem ugyanis egy olyan kötet van csak meg (A General Press kiadó adta ki), amelyet végig Gyergyai fordított. Könnyen lehet persze, hogy csak nekem nem tetszik a túlzott, néha az érthetőség és az értelmesség rovására menő választékoskodás. De szakadjunk el a fordítás problémájától, és nézzük magát a művet.

A történet Paul, Gérard és Elisabeth gyermekkorában kezdődik, egy hógolyócsatával. Paul bálványozza az egyik osztálytársát, Dargelost, mindenáron bizonyítani akar neki - de túl elesett és gyenge hozzá. A hógolyózás alkalmával aztán Dargelos egy hógolyóval - amelybe valószínűleg kődarabot rejtett - súlyosan megsebesíti Pault. A gyerek nem árulja be társát, bálványát az igazgatónak, de mikor barátja, Gérard hazakíséri nagybeteg anyjához és nővéréhez, kiderül, hogy Paul sérülése olyan súlyos, hogy nem járhat be többé az iskolába, pihennie kell. Nagyon bánkódik miatta, hogy nem láthatja többé Dargelost, de a róla készült fényképet nővérével beteszik a kincsek közé, a fiókba (a kincsek ehhez hasonló tárgyak: fényképek, apróságok, amelyek már rég többet jelentenek saját maguknál). A két testvér viszonya viharos, apjuk elhagyta őket, csak akkor járt haza, ha a májbaja kínozta - aztán mégis azok mellett kellett meghalnia, akikkel együtt élni nem volt képes - egy alkalommal, amikor hazaállít, nem képes már elmenni, és ott hal meg. Anyjuk szélütést kapott, és azóta már csak önmaga árnyéka, pénzük pedig alig van, így cselédre sem telik - a kamasz Elisabeth gondoskodik öccséről és anyjáról. Gérard szintén árva, őt a nagybátyja neveli. A két testvér kedvenc szórakozása a Játék, ez a félálomszerű, álmodozó állapot, amelyhez mindketten zseniálisan értenek.

A testvérek - és később barátaik, Gérard és Agathe is - furcsa légkörben élnek, nagyon hasonlóban, mint az Utas és Holdvilágban szereplő Ulpiusok; nincsenek tudatában, de folyamatosan szerepeket játszanak, nem kötik őket erkölcsi szabályok, és még bíznak a csodákban (és a csodák rendre be is következnek). Anyjuk halála után orvos barátjuk és Gérard nagybátyja támogatja őket. Gérard is sokszor náluk éjszakázik, és korábbi, Paul iránti rajongása lassan áttevődik Elisabethre. A lány újabb szerepet talál ki magának - dolgozni akar. A munkahelyén - egy divatszalonban - megismerkedik Agathe-tal, akit bevezet a szobába... Azaz Agathe is a részévé válik a nagy, öntudatlan színjátéknak. Ő is árva; arca feltűnően hasonlít Dargelos arcához. Beleszeret Paulba, ugyanazzal a félénk, távolságtartó szerelemmel, ahogy Gérard szereti Elisabethet. Egy idő után Elisabethnek udvarlója akad, egy gazdag amerikai fiatalember, Michael. Lassan az egész társaság megkedveli őt, Elisabeth pedig hozzámegy feleségül. Az esküvő után Michael elutazik a sportkocsiján - és sosem tér vissza, halálos baleset éri. A vagyona Elisabethre marad - így a négy fiatal a halott ember házába költözik, és ott is lassan kialakul a szoba, a hely, ahol mind együtt élnek a rendetlenségben. Ekkor döbben rá Paul, hogy szereti Agathe-ot; sejtelme sincs viszont arról, hogy a lány is szereti őt. Levelet ír neki, de szórakozottságában saját magát írja rá címzettként - Elisabeth pedig megtudja, hogy azok ketten szeretik egymást, és akcióba lép. Eltűnteti a levelet, amelyet még se Paul, se Agathe nem kapott kézhez; a lánynak azt hazudja, hogy Gérard szereti, Gérardot rábeszéli Agathe-ra, Paulban pedig azt a benyomást kelti, hogy Agathe nem viszonozza az érzéseit. Ez a módszer sikerrel is jár - Agathe és Gérard nemsokára összeházasodnak, annak ellenére, hogy mindkettejük mást szeret. Gérard ezután véletlenül összefut az utcán Dargelossal, aki rövid beszélgetés után egy csomagot küld Paulnak - a csomagban méreg van. Ugyanis Paul még iskolásként gyakran hízelgett Dargelosnak azzal, hogy nagy rajongást mutatott a mérgek iránt - ahogy ezt bálványa is tette. Dargelos szenvedélye megmaradt, és mérgeket gyűjt a világ minden tájáról. A két testvér - félig-meddig csak azért, hogy a kispolgáriasan viselkedő Agatheot és férjét bosszantsák - megtartja a mérget. Egy vasárnapon aztán a háznép kirándulni megy, a két testvér egyedül marad a házban. Paul a saját kis kuckójában pihen, Elisabeth pedig az emeleten alszik - és rémálmai vannak Paul haláláról. Ekkor csöngetnek: a holtra rémült Agathe az, aki levelet kapott Paultól, melyben a fiú azt írja, hogy megmérgezi magát. Berontanak a szobájába, és már messziről megérzik a méreg édeskés szagát - Paul megmérgezte magát. Már alig van öntudatánál, haldoklik; mikor Elisabeth vizet hoz neki, öccse és Agathe rájönnek, hogy ő választotta szét őket, szerelmeseket. Elisabeth ekkor megőrül, tombolni kezd, pisztolyt ragad és abban a pillanatban, ahogy öccse az utolsókat lélegzi, főbelövi magát - most már együtt vannak a Nagy Játékban.

A cselekmény ennél nem sokkal bonyolultabb - előre látni is lehet a tragikus végkifejletet is -, de a hangulata és az általa keltett gondolatok miatt érdemes elolvasni azoknak is, akik nem szeretik az efféle tragikus meséket... Csakis a fordítás miatt (ami még azóta sem tetszik) kap ez a könyv kilenc pontot tíz helyett. Talán a Librinél megrendelhető kiadás jobb ennél.