A Szent Péter esernyője Mikszáth Kálmán egyik leghíresebb műve, melyet 1895-ben írt meg. Szerkezetileg a regénynek két fonala van. Az egyik a glogovai pap és húga, Veronka, a másik a vörös esernyő titka, Gregorics Pál és törvénytelen fia, Wibra Gyuri története.
Történet[szerkesztés]
1. rész – A legenda[szerkesztés]
A szegény felvidéki szlovák faluba, Glogovára új pap érkezett, Bélyi János. A pap megtudta, hogy édesanyja meghalt, így kisgyermek húga rámaradt. Erre a hírre elment imádkozni, de az eső eleredt, és a kislány kinn maradt. Mire visszasietett a pap a kosárhoz, fölötte egy piros,kopott esernyőt talált. A pletyka futótűzként terjedt, hogy az esernyőt Szent Péter tette a kislány fölé. Ahogy a mendemonda terjedt, egyre többen jöttek megcsodálni az időközben ereklyévé vált esernyőt. A papot azzal hívták a temetésekre, a párok az alatt akartak megesküdni. Egy temetésen még Srankó János is feltámadt Szent Péter esernyője miatt! Ennek köszönhetően Jánosnak nem kellett a kevés fizetéséből ellátnia húgát is, mert az esernyő jól jövedelmezett neki.
2. rész – A Gregoricsok[szerkesztés]
Élt Besztercebányán egy Gregorics Pál nevű ember, aki bár folyamatosan azon volt, hogy elnyerje az emberek tetszését, mindig az ellenkezője sült ki belőle. Ezek után részt vett a szabadságharcban mint kém, és sok pénzt szerzett. A nőknél sem volt szerencséje, de házvezetőnőjétől, Wibra Annától született egy fia, Wibra Gyuri. A törvénytelen gyereket titokban tartották, titokban iskoláztatták, de kiderült, hogy tehetséges fiú. Mikor egyszer megbetegedett, apja azt hitte, féltékeny testvérei mérgezték meg, így többet nem is foglalkozott a gyermekkel, nehogy kitudódjon, hogy az ő fia. Pál folyton hordott magánál egy kopott, régi esernyőt, amire rettentően vigyázott. Egy nap, mikor Gregorics Pál úgy érezte, meg fog halni, végrendeletet íratott, és befalaztatott egy üstöt a birtoka egyik kis házikójába. Pál nem tudta örökségét átadni fiának, mert Wibra Anna, akit megbízott a Szegeden tanuló Gyuri odahívásával, úgy gondolta, a férfi meg fog gyógyulni, nincs erre szükség, ám tévedett, Gregorics Pál meghalt. Végrendelete igen furcsa volt, családjára semmit sem hagyott, vagyonának csupán kis részéről rendelkezett. Míg pénzéhes testvérei keresni kezdték többi pénzét, Gyuri ügyvédnek tanult. A Gregorics-testvérek nagy erővel kutattak, de semmit sem találtak. Kitudódott az üst befalazásának híre, majd – miután egymással versengve egyre több pénzt ajánlottak a házért – együtt megvették a házikót, de az üstben csak ócska vasak és szegek voltak, a vagyon holléte pedig változatlanul ismeretlen maradt.
3. rész – A nyomok[szerkesztés]
Wibra Gyurit, akiből közben sikeres ügyvéd lett, nem érdekelte a házasság, csak elveszett kincse után kutatott, ami, mint kiderült, valószínűleg egy külföldi bankban van, és a hozzá tartozó elismervény pedig lehet, hogy apja féltve őrzött esernyőjének nyelében. Kinyomozta, hogy az egy zsidóhoz került egy árverezésen, Müncz Jónáshoz, aki aztán eltűnt, így feleségéhez ment Bábaszékre. Régiségboltjában azonban nem lelte meg a keresett ernyőt, ám Münczné emlékezett rá, és azt állította, férjénél volt, mikor eltűnése előtt elindult. Münczné fiához, Müncz Mórichoz küldte, aki elmondta, hogy az öreg Jónás azzal indult el hazulról, de amikor már holtan megtalálták nem volt nála. Ebből arra következtettek, hogy az ernyőt valahol Glogova közelében veszthette el. Gyuri már indulóban volt Glogovára, mikor megtalált egy fülbevalót, aminek megtalálójának jutalmat ígértek, bement vele a Városházára, ahol ott volt a glogovai pap húga nevelőjével – lovaik megbokrosodtak, így megállásra kényszerültek. Gyuri felajánlotta, hogy elviszi őket Glogovára, de a polgármester, Mravucsán ott tartotta őket.
4-5. rész – A bábaszéki intelligencia, A harmadik ördög[szerkesztés]
Wibra Gyuri és Veronka is Mravucsánéknál vacsorázott, ahol a Veronkával való beszélgetés közben Gyuri rájött, hogy az esernyőt Müncz Jónás tette Veronka feje fölé. A lány elmondja, hogy ereklyeként őrzik az ernyőt a glogovai templomban, és az az ő hozománya. A vacsora után, éjszaka Gyurinak álmában megjelent Szent Péter, azt tanácsolta, hogy vegye el Veronkát.
Reggel elindultak Glogovára, útközben többször meg kellett állniuk. Az egyik pihenő alatt Gyuri rózsát szakajtott le Veronkának, de az először nem fogadta el, csak később vette fel. Aztán a kocsijuk tengelye eltörött, így Gyuri elment gyújtófát vágni. Egy hasadékból kiáltásokat hallott; kimentette az embert, és az a glogovai pap volt, Veronka bátyja. A megmentéséért cserébe Gyuri Veronka kezét kérte. A pap beleegyezett, Veronka viszont nem mondott semmit. Elmentek a paplakba, ahova Sztolarik úr, gyámja, jegygyűrűket hozott. Sztolarik úrral való beszélgetésüket Veronka kihallgatta, megtudta, hogy Gyuri őrajta keresztül szeretné megszerezni az ernyőt. Ám mikor megnézték az esernyőt, kiderült, hogy már nem a régi nyele van rajta, hanem egy – ereklyéhez méltó – új, ezüstnyél, a régit elégették. Gyuri így nem kergetett tovább hiú álmokat, ahogy gyámja mondta. Ráébredt, hogy szereti Veronkát, de a lány időközben eltűnt. Mindenki őt kereste, de aztán Gyuri találta meg. Elmondta egész történetét, s Veronka megbocsátott neki. Az eseményeket követő harmadik vasárnapon pedig a pár összeházasodott.
A kisregény helyszínei [2][szerkesztés]
A regény Mikszáth szülőföldjén, a Felvidéken, a „Görbeországban”, a mai Szlovákia területén játszódik. A Felvidék falvait, városait ismerjük meg alaposabban pár kivétellel.
Haláp: a Tapolcai-medence északi részében fekvő tanúhegy, illetve egy település neve Hajdú-Bihar megyében. Mikszáth létező földrajzi neveket használ fel regényében, ismételten a kettős (fikció és valóság) hatás elérésének érdekében.
Glogova: valószínűleg kitalált, fiktív falunév, szláv hangzású, nem a romániai Glogova. A történet elején és végén - keretszerűen - itt játszódnak az események.
Besztercebánya: város a Felvidéken (szlovákul Banská Bystrica), város Szlovákiában, 1920-ig Magyarország része, vármegyeszékhely. A Gregorics-család története kötődik ehhez a városhoz.
Bábaszék: község a Felvidéken, a mai Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Zólyomi járásban. Itt fonódik össze a történet két szála, itt találkozik Bélyi Veronka és Wibra György különös véletlenek folytán.
Tisza: Gyuri Szegeden tanult, Gregorics Pál egyik látogatásakor csónakáztak a Tiszán ("...a Sárgára rándultak ki, Kupeczky, Gregorics és Gyuri."), a vörös férfi esernyője beleesett a vízbe. 100 forintot (hatalmas összeget) ajánlott annak, aki visszahozza neki az esernyőt.
Csehország: Gregorics Pálnak itt volt uradalma, a privoreci birtokot később eladta hetvenötezer forintért. Évekkel ezután az egyik Gregorics rokon járt itt, amikor a cseh uradalom után nyomozott: "...Gáspár úr elutazott Prágába."
Bécs: Gregoricsnak bérháza volt itt, amit később eladott száznyolcvanezer forintért.
Pest: Gyuri dolgozott itt egy ideig ügyvédként. Később Prepelicza András után utazott el ide Gregorics Gáspár: "Most aztán gyerekjáték volt megtalálni Prepeliczát, minden kőműves és téglát adogató gyerek tudta, hogy most Pestet építi. Valahol a Kerepesi úton dolgozik egy nagy házon."
Kolozsvár: Wibra György járt ide iskolába (csak megemlítik).
Itt a vége a cselekmény részletezésének!
Szereplők[szerkesztés]
- Bélyi Veronka
- Bélyi János pap, Veronka bátyja
- Gregorics Pál
- Wibra György ügyvéd
|
- Billeghi Máté, halápi gazda
- Gongoly uram, glogovai gazda
- Srankó János, glogovai gazda
- Srankóné, jómódú gazdasszony
- Wibra Anna, szolgálólány
- Kupeczky Márton, Gyuri tanítója
- Sztolarik, közjegyző
- Gregorics Gáspár, Pál testvére
- Gregorics Boldizsár, Pál testvére
- Panyókiné, Pál testvére
- Prepelicza András, kőműves
- Krikovszky úr, besztercei polgármester
|
- Müncz Jónás, a fehér zsidó
- Münczné Rozáli, kereskedő
- Müncz Móric, Jónás fia
- Mravucsán úr, bábaszéki polgármester
- Mravucsánné
- Madame Kriszbay, Veronka francia nevelőnője
- Adameczné, házvezetőnő
- Matykó, Adameczné unokája
- Szliminszky Wladimirné
- Szliminszky Wladin, papucsférj
- Rafanidesz Sámuel tiszteletes úr
- János, kocsis
- Fiala János, hajdú
- Géry Mihály, szolgabíró
- Galba (szenátor)
- Konopka (szenátor)
- Kozsehuba András (szenátor)
- Brunkusz Nep. János
|
Feldolgozások[szerkesztés]
- Szent Péter esernyője (1927, némafilm) rendező: Korda Alexander; szereplők: Lajthay Károly, Rátkai Márton, Varconi Victor
- Szent Péter esernyője (1935) rendező: Cziffra Géza; szereplők: Básti Lajos (Wibra György), Marcia Gervai (Veronka), Fáy Béla (a pap)
- Szent Péter esernyője (1958) rendező: Bán Frigyes; szereplők: Karol Machata (Wibra György), Törőcsik Mari (Veronka), Pécsi Sándor (Bélyi János, a pap)
- Szent Péter esernyője (2011, Karinthy Színház) rendező: Karinthy Márton; szereplők: Pusztaszeri Kornél, Klem Viktor, Kiss Ramóna, Pogány Judit, Egri Kati
Jegyzetek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
Külső hivatkozások[szerkesztés]
Mikszáth Kálmán - Szent Péter esernyőjeMikszáth írásművészetének titka: stílusának kivételes hajlékonysága és gazdagsága, a derűs szellemnek a szövegben kifejeződő, játéka, ereje, emelkedettsége. Írásaiban a hangok, hangulatok tarka képet alkotnak, az elbeszélő nézőpontja és magatartása szinte nyomon követhetetlenül változik. Az ő világában a nemes lélek rendszerint felülemelkedik a hétköznapok sivárságán, az emberi gyarlóságokon. A Szent Péter esernyője ezen értékek révén az ország határain túl is, sőt idegen nyelveken is kivételes és átütő sikert aratott.Történetünk ideje Mikszáth kora. (Gregorics Pál annak idején részt vett a szabadságharcban), de kevés az azonosító mozzanat, több a kortalan vonás. Évszázadokon át formálódott magatartásokat, életelveket, életformákat mutat be ez a Mikszáth-könyv is, a tót és palóc tárgyú novellákra emlékeztetően. A színhely itt is a Felvidék, az író szűkebb pátriája, zömmel szlovákok lakta falucskákkal és kisvárosokkal. Ennek a tájnak a határai a homályba vesznek, a képzelettel és a mesevilággal határosak: messze „Tótországba” kalauzol Mikszáth, valahol a „selmecbányai és besztercei hegyek között” is játszódnak epizódok.A kisregény öt része közül az első Bélyi János csodás meggazdagodását meséli el, a második a különc Gregorics Pál élettörténetét. A harmadikban a két cselekményszál összekapcsolódik, a fiatalok (Veronika és Wibra György) bonyodalmak után, az ötödik rész végén egymásra találnak. Valós történetbe oltott mesét olvashatunk ebben a kisregényben, romantikus és egyben népies idillt a boldogság eléréséről.A cselekedeteket és magatartásokat alakító, a történetet formáló fő motívumokra első ízben Adameczné szavai mutatnak rá: „Szegény az ördög, mert lelke nincs. Nekünk pedig van lelkünk.” Ebben a szembeállításban rejlik a mű konfliktusa: az élet csaknem minden területén az anyagiak és a lelki értékek küzdenek egymással, a kétféle szegénység és gazdagság váltakozása áll mindenek hátterében. E főtéma alapján a cselekménysor így értelmezhető: az ágrólszakadt, de lelkiekben gazdag glogovai pap feladatul kapja a kishúga gondviseletét - a történet Veronika hétvilágra szóló (még a bábaszéki intelligenciát is felsorakoztató) lakodalmával ér véget.Vajon kiléphet-e az ember a pénz, a szegénység hatalmából? Meg lehet-e szabadulni a sorsokat eltorzító, jellemeket romboló anyagiasságtól? Hiszen mindent behálóz a pénz. Szinte oldalanként olvashatjuk, hogy mi maradt a halápi özvegy tanítóné után, hogy mi volt a glogovai pap hagyatéka, mit fizetnek a falubeliek a plébánosnak, kér-e fizetséget Adameczné, hogy Gongolyné kövér halott volt. Gregorics Pált hol a tékozlásáért, hol a fösvénységéért szólják meg. Wibra Annát aranygyűrűvel, kalárissal, fülbevalóval lehet meghódítani, a Gregorics testvérek kapzsiak (pedig a nevük a háromkirályoktól való...). Gregorics Pál az orvosnak egy szakajtó aranyat ígér fia meggyógyításáért, az esernyő megtalálójának száz forintot, a kőművesnek a hallgatásért ötvenet. Prepelicza a „ropogós tízforintos” felküldésére hajlandó azonnal lejönni az állványról („ilyesfajta csodák történnek Mózes és Krisztus óta”), még Veronika is majdnem megkínálta már az öt forinttal a gyűrűt megtaláló Wibra Gyurit, aki viszont két ezüst forintot csúsztatott a kapus markába a rózsáért. A példasor még folytatható volna.Veronika sorsa azt tanúsítja, hogy - valamiféle csoda folytán - mégiscsak felébredhet a segítő szándék az emberekben. A legmélyebb nyomorból, a legteljesebb kilátástalanságból is van kiút; Bélyi Veronika és a bátyja így menekül meg. Gregorics Pál és törvénytelen fia élete pedig azt példázza, hogy ha megvan a pénz, akkor annak elrejtése és megtalálása egyaránt súlyos terhet jelent. Gregorics alapvetően szeretetre vágyó ember, de imádott kisfiát nem vállalhatja az emberek, főként a hozományra éhes rokonok előtt, csak ritka pillanatokban élvezheti a szeretetet: „simogasd meg a homlokomat, Ancsura, hadd érezzek még egyszer asszonyi kezet a testemen.” Wibra György kisgyermekkora a rejtőzködés és a tisztázatlan kapcsolatok jegyében telik (egy idő után még „apabácsi”-nak sem szólíthatja édesapját). Ifjúvá érve megismeri a munka és a siker örömét, de az a szerencsétlen legenda az örökségről bénító súly, valóságos szerencsétlenség volt őrá nézve az eltűnt vagyon tudata. Csak akkor éri el a boldogságot, ha elvész a hozomány, ha elhamvad az örökséget feltehetően magába rejtő esernyőnyél, ha szertefoszlik a negyedmillió forintos vagyon vágyálma, és a szeme elé tárul Veronika megejtő szépsége, megszületik a szerelem, az új mítosz.A mű szereplői - az árnyaltabban, részletesebben megrajzolt Gregorics Pált és Wibra Györgyöt kivéve - csupán zsánerfigurák, csak egy-egy életelv, körmönfont okoskodás megszólaltatói. Valamennyien megnevezve szerepelnek, sőt gyakoriak a nevek mellett a megszólítások is („tiszteletes Rafanidesz Sámuel uram”, „madame Kriszbay”). Mikszáth úgy mesél, hogy azonnal bevonja az olvasót, közös ismerősként kezel mindenkit. A megnevezésekkel és megszólításokkal pedig azonnal jellemeket is vázol, társadalmi-emberi viszonyokat is jelez, és legfőképpen a különösséget, a megkülönböztető sajátosságot. Azok a személyek jelennek meg ugyanis Mikszáth műveiben, akik - szemben az élet egyhangúságával, sivárságával - rendkívüliek, esetleg különcök. Az érdekesség, az újszerűség alakítja tehát Mikszáth nagyepikáját; rövidebb-hosszabb regényei is a novella talajából nőnek ki. Kivételes színfolt az épp említett figurák közül például Nagy Mihály uram, a halápi bíró („kurta kijelentésekkel, isteni hatalommal és bölcsességgel ítélkezik), a kényeskedő, de a férfiakra leső Kriszbayné. Rendkívüli karakter Gregorics Pál, akinek eleve megvan a bélyege („veres ember egy se jó"), aki már születésekor is tapintatlan volt. Ezért akar görcsös erőfeszítéssel jó lenni, hogy szeressék az emberek; a szabadságharcban is mindenáron tenni akart valamit, a legveszélyesebb feladatot vállalta - hiába. Ekkor lett embergyűlölő.Milyen társadalomkép kerekedik ki a különös és különc emberekből? Regényünk színtere zárt, az országos közélet és a politika alig szűrődik be. Léteznek itt is vallási-felekezeti és nemzetiségi különbségek, de ezek értékként jelennek meg. A szereplők javarészt szlovákok, a tót nyelv csodálatos hangjairól kedves derűvel szól az író. Továbbá „Bábaszék nem város, ha még zsidó sincs benne”. Müncz Jónás özvegye kivételes közmegbecsüléstől övezve játssza el ezt a szerepet. (Tudnunk kell, hogy az 1880-as években Magyarországon már erős volt az antiszemitizmus: 1883-ban megalakult az Országos Antiszemita Párt.) Mikszáth fintora: a glogovai nép a zsidó Müncz Jónást véli Szent Péternek, és ezt a legendát még a püspök is szentesíti.A szerkezet, a két összefonódó ág számos epizódot fűz magába. Kevés ponton alakít ki jelenetet az író, inkább elbeszéli, felsorolja és csak néhány vonással megrajzolja az életutak mozzanatait. Az olvasónak már azonnal jelzi (ismétlésekkel sejteti) az esernyő titkát, amelyet viszont Wibra Gyuri lassabban talál ki. A kibontakozásra, az esernyő - vagy Veronika - megtalálására már a mű derekán megvan a lehetőség (Wibra Bábaszéken Veronikáékba botlik), de ettől kezdve még erősebben érvényesül a mikszáthi „téma-dúsítás” módszere. A mozaikdarabok közé elágazások, asszociációk, kitérők kerülnek, mégpedig egyre gyakrabban (pl. Gregorics apjának furfangja a kulacsnyi borral, Müncz Móricz alkuja a tehénre stb.) - nem a mese a fontos, hanem a mesélés. A legterjedelmesebb kitérő Mravucsánék vacsorája, amelyről úgy nyilatkozik az író, hogy röviden végez vele - mégis alaposan elidőzik, az éjszakai kártyapartit is leírja, majd még Veronika vetkőzésének bájos epizódja is következik. Mikszáth - önironikusan - így jellemzi elbeszélői módszerét: „csak a regényírók keze alatt támad némelykor hasonló csoda, a csekély szövet, egy mellénykére való, kinyúlik, és posztóvégek lesznek belőle.” Tudnunk kell: a Szent Péter esernyője Mikszáth jelentős állomása a novellistából regényíróvá válás útján.A kifejletben végül jelentős szerepet kapnak a véletlen fordulatok, Wibra Györgyöt Veronika felé terelve: épp a glogovai kocsi lovai vadulnak meg Bábaszéken, épp ő találja meg a fülbevalókat, épp ő talál rá a hasadékban az életveszélyben lévő Bélyi Jánosra. Végül tehát mégiscsak elkövetkezik a tetőpont, és a besztercei ifjú ügyvédnek döntenie kell, mi a fontos a számára.A Szent Péter esernyőjében egy csoda szemtanúi vagyunk, egy legenda képződését beszéli el az író. Az esernyő történetével Mikszáth bemutatja és ezáltal leleplezi a legendát (Nagy Péter), mondatokkal is találkozunk a szövegben: A titokzatosság köde voltaképp csak azt a körülményt takarta, hogy miképpen került a kis Veronika kosara fölé [ti. az esernyő]. De ez elég volt. „A babona keresi a ködöt, a köd vonzza a babonát.” Ezen túlmenően azonban a legenda kialakulásának valamennyi okát és körülményét gondosan feltárja a szerző: Bélyi János tiszta hitét (Jézus neki válaszol is), Müncz Jónás véletlenszerű jótéteményét az utolsó útján, és a falubeliek misztikumra éhes fantáziáját. (Ők még a halott ember szakállát is csodával magyarázzák.) A megszülető hiedelmet újabb véletlen táplálja (a megbotlás Srankó János temetésén, a tetszhalott feltámadásával), és ettől kezdve a legenda valósággá válik, mert lelki erőket mozgósít, jó szándékot és nemes tetteket teremt. Igazi csoda jön tehát létre, a glogovaiak megszánják a bajba jutót, megsegítik a Bélyi János gondjaira bízott kislányt.A legenda-babona-csoda motívumsor a mű egyéb részein is megjelenik: a Liskovina növényeihez fűződő hiedelmeket az ifjú pár utazása során, a hangulati keret részeként ismerjük meg. Mravucsánék vacsoráján a feldöntött poharak érzékeltetik a fiatalok összetartozását; Veronika virágnyelven jelzi Gyurinak, hogy elfogadja udvarlását, végül a három égő üszög babonája kell ahhoz, hogy Wibra György megszabaduljon lelki terhétől, a Veronika szépsége iránti vakságától.Mikszáth a hangulatot jellegzetesen színezi és lebegteti. A valóság és a mese közti atmoszférát teremt. Szereplőiről a szeretet és az irónia változataival szól. Olykor felépít egy hangulatot, aztán hirtelen megtöri, másféle hatással ütközteti („Glogován minden megszépült, megcsinosodott, kivévén Adamecznét”). A menyasszony meghatódását és elérzékenyülését a zárómondatokban a házsártos feleség, Szliminszkyné megszólalása ellenpontozza: „gombold be a kabátodat, Wladin!”A stílusban számos elem ötvöződik, legfontosabb mozzanataként a népi kifejezésmód az irodalmiság rangjára emelkedik. A falusiak nyelve képekben rendkívül gazdag („már énbennem a gyanú meg nem botlik” - mondja magáról Adameczné). Közmondás jellegű mondat épül a kezdősorokba: „Mikor tanító hal is meg, szomjasak maradnak a sírásók.” Szólás járja Besztercén Gregorics Pálról: „No lám, a vén kecske házi sót nyal”. Jelentésrétegek torlódnak össze néhány szóban: „a pléhre festett Istenfiú”. Még a latin szavak is felbukkannak: „amabilis confusio” uralkodik el a vacsora végeztével. Egy sarkított mondat a magatartások humoros kontrasztjára világít rá: „a tudós akadémia elfogadta az összeget, pedig neki sem volt semminemű viszonya Gregoriccsal”. Hasonlóképp magatartásokat jellemez: az emberek azért fizetnek keveset a papnak, „mert ő az Úristen szolgája. Mindenki fizesse a maga szolgáját.” Közvetlenség érződik az írói reflexióból: „A Jézus ösmerősöm.”A nézőpont váltására egy bravúros példa: „Így néz ki egy tragédia a szomszéd szobából.” Az író sokszor bújik el olvasója elől, időnként tudatlanságot színlel, mintha nem épp ő bonyolítaná a sorsokat („hát biz az igaz is lehet - de hogy mit találtak az üstben, azt egész bizonyossággal sohasem lehetett megállapítani”). Máskor személyesen közbeszól, önmagáról fecseg („megérdemelném, hogy a nyelvemet kivágják - szinte még most is előttem van a kis tót falu az 1873-ik év óta”). Mikszáth Kálmán az epika legősibb eszközeivel él, ő a magyar elbeszélés legnagyobb klasszikusa.
.svg){kind=small}
Magyarország
Itt a vége a cselekmény részletezésének!
Kommentáld!