A karma törvénye a leglátványosabban a gyerekeknél mutatkozik meg. Amilyenné neveljük őket, úgy fognak viselkedni, mikor felnőttek válnak. Annyi tiszteletet és figyelmet kapunk tőlük, amennyit adtunk nekik. Ha csak félre rúgnak minket, akkor valószínűleg így élték meg saját gyermekkorukat. Ezt tanulták, nem hibáztathatók.
A gyerek egy tükör a felnőtt számára, célja, a tanítás. Lehet, hogy nem tetszik a tükörkép, amit a gyerek mutat, ilyenkor összetörjük a tükröt, ezt nevezik tudományosan nevelésnek. 

A fogantatás sem egyszerű, mert modern életünk egyik nagy kihívása a szaporodási készség csökkenése. Orvosi körökben tény, hogy a hímivarsejtek száma egységnyi térfogatban egy nagyságrenddel csökkent az elmúlt 25 év alatt. Az ivarsejtek életképessége szintén egy nagyságrenddel csökkent. A gyerekek olyan anyákban fogannak, akik több évig fogamzásgátló tablettákat szedtek, azaz akiket hormonnal kezeltek. A nők el vannak savasodva, stresszes életvitel (munkahely, család, stb.), elektroszmogban élnek és dolgoznak, elférfiasodnak, gyakran csak külön hormonkezelés után válnak fogamzó képessé. Az áldott állapotban, amit ma terhességnek nevezünk, a kismamák szinte végig dolgoznak, legtöbbször elektroszmogban, stresszben, sokan férfimunkát végezve, napi 100-400 km-t vezetve, stb. A női egyenjogúság és emancipáció mellékterméke, hogy a nőknek is dolgozniuk kell, különben a család nem tud megélni. Ezek után a szülők még meg is lepődnek, hogy a ma születő gyerekek legalább fele allergiás. De hát milyen lenne, ha az anya mérgekkel terhelt és stresszes? Az anyuka hasában, a pár hónapos gyerekben, már ezernél több olyan vegyszer és vegyület mutatható ki, amelyik nem kellene ott legyen. Ekkor a gyerek még nem is érintkezett a környezetével.
Fogantatás után pár hetesen, hónaposan, a gyerek veszi a környezet jeleit, érzékeli a rezgéseket, a szeretet, gyűlöletet, stresszt, feszültségeket, stb. 

Születés után első sokk a gyerek számára a bölcsőde. Korán reggel fel kell kelni, mikor még aludna, mert anyukának dolgozni kell menni, kell a pénz. Ennek folytatása az óvoda, iskola, különórák, edzések, kollégium, elvárások széles tárháza és megfelelési kényszer a bölcsőtől a sírig. Sok esetben még a családot válás is terheli, ez a stressz egy életre meghatározza a gyerek karakterét, idegi fejlődését.
A gyerek hamar megtanulja a szülők által hazavitt érzelmekből, információkból, hogy a modern társadalomban mindig csak valakinek a hátán, vállán taposva lehet előrejutni. Lehet, hogy a szülők gazdagok, ekkor érzékeli az uralkodást. Ha szegények, akkor érzi a kiszolgáltatottságot. Amit csak nagyon kevés családban érzékel a gyerek, az a szeretet, béke, együttrezgés, alázat. Általában ezek hiányoznak a nevelésből, ugyanis a szülőknek nincs idejük semmire, dolgozni kell. A modern élet következménye, hogy a szülők mindig az anyagi javakat hajtják, és csak egy dolog marad el, a gyerekkel való együttlét, együttgondolkodás, együttrezgés. 

A gyerek 3-5 éves korában érezve a családban jelenlevő erőket (nem érti, csak érzi), kialakul a karaktere. Ekkor dől el, hogy például agresszívan az asztalra csap, hogy érvényesülni tudjon, vagy csendben visszavonul, itt sem vagyok. Ez a karakter egy életre megmarad, így lesz valaki keresztapa vagy pap. Az enneagramnak nevezett tudomány foglalkozik részletesen ezekkel a karakterekkel. Az iskolában, legtöbbször merő unalomból a gyerekek 90%-a vagy dohányzik, vagy rendszeresen fogyaszt alkoholt, vagy drogozik, vagy szexuális kapcsolatot létesít, esetleg ezekből többet is. Ez mind a magányosság, az elszigeteltség jele. A gyerek ilyenkor egy másik, egy virtuális világba menekül. Szintén a virtuális világok része az internet, a közösségi oldalak, különböző portálok. 18-20 éves korára a fiatal egy többé-kevésbé érzések nélküli biorobot. Ekkor kezdi elvárni a világ, hogy érzelmei legyenek, a párkapcsolatot illetően. Ez azonban nem megy, így a párkapcsolatok üresek, gyorsak a válások, ha egyáltalán összeházasodnak. Sok a szingli, emancipált nő, illetve a magányos férfi.  
Változás a felnőtt gondolkodásában kb. 42 éves kor körül szokott lenni. Ekkor sokan átértékelik eddigi életüket és igyekeznek saját negatív mintájuk helyett, egy javított, egy pozitívabb mintát átadni a jövő nemzedéknek. Néha ez már késő. 

forrás:http://integrativmedicina.hu/scifi/erd_3_29.html