Azok a szülők, akik nem kimondottan erős kezűek, önváddal illetik magukat:- Úgy érzem, igazságtalan vagyok, ha megbüntetem a gyereket.- Nem tudok tekintélyt kivívni magamnak.- Inkább engedek, csakhogy megelőzzem a vitát vagy a dühkitörést. - Nem akarok olyan szigorú lenni, mint velem a szüleim voltak.

Válasz

A féltő anyák, akik nyaraláskor egy percre sem veszítik szem elől kicsinyeiket, akik felnőtt gyermekeiket naponta akár többször is felhívják telefonon, hogy minden a legnagyobb rendben van-e. A közlekedés veszélyeitől reszketve féltik a háromkerekű biciklin bóklászó óvódást, éppúgy, mint az autó volánja mögött ülő középkorút. Ők a tipikus olasz édesanyák. Egy tíz országra kiterjedő vizsgálat megállapította, hogy az olasz anyák Európa legféltőbb szülői, az aggódás statisztikájában ők a listavezetők. A sort a svéd nők zárják, akiket alig rendít meg valami nyugalmukban. A pszichológusok óva intenek a túlzott féltéstől, mert az könnyen túlzott függőséget alakíthat ki a gyermek-szülő kapcsolatban. Különösen vonatkozik ez a fiúgyermekekre. Bármennyire is rokonszenves a féltő ragaszkodás, a jó megoldás nyilván a középút: valahol az olaszok és a svédek között.
Tanácsok a pozitív nevelés szellemében1. Szabjunk pontos szabályokat és célokat. Minden közösség normák szerint él, így a család is. Ezzel nem kalickába gyömöszöljük, hanem sokkal inkább biztonságérzetet nyújtunk a gyermeknek.2. Nevezzük nevén a dolgokat. Az általános figyelmeztetésre általában fittyet hánynak. Mindig nagyon pontosan meg kell mondani, mivel vagyunk elégedetlenek.3. Dicsérjük! Ha a gyerek segít a házi munkában pl. megterít vagy megágyaz, ne fukarkodjunk a dicsérettel. Egy kis simogatás, egy puszi csodákat művelhet.4. Mutassunk jó példát. Ha a gyerek elé követelményeket állítunk, járjunk elő jó példával.5. Legyünk biztos támasz a számára. Érezze, hogy gondjai, problémái megoldásában is mellette vagyunk.6. Legyünk határozottak, ellenkező esetben a gyerekbe is beleoltjuk a tétovázást, a cselekvőképtelenséget. 7. Ne tűrjük a hisztit, a céltalan ordítozást. A gyerek tanulja meg, hogy ezzel nem jut célhoz. Ma igen sok párkapcsolat a gyermek miatt megy tönkre. Ezért is fontos odafigyelni, hogy mindenki, aki a gyermek körül van egyetértsen a nevelési elveket illetően. És persze figyeljünk arra, hogy ne a gyerek előtt veszekedjünk

Válasz

Az iskolaérettség ismert fogalom, nem csak a pedagógusok, hanem a szülők is tudják, hogy bizonyos fejlettségi szint elérését nem lehet siettetni. Ezért ma már senki nem tekinti veszteségnek, ha a gyerek még egy évig az oviban marad. Az óvodakezdésnél sajnos nincs lehetőség hasonlóan türelmes eljárásra, pedig a kicsik sem egyformán érettek. Jó, ha a gyerek akkor kerül oviba, amikor készen áll az önállósodásra: hiányolja a gyerektársaságot, anyja nélkül is hajlandó eltölteni néhány órácskát, idegen felnőttek irányítását is elfogadja – egyszóval, amikor személyiségfejlődése igényli. Valójában az óvodakezdést a legtöbb esetben az anya munkába állása teszi szükségessé. Az átlagos gyereknek ezek szerint hároméves korára óvodaérettnek kell lennie. Persze egyikünknek sem átlagos a gyereke. Van, aki már korábban is megrázkódtatás nélkül elviseli anyja távollétét, vannak, akik szinte kezdettől fogva hozzászoktak, hogy anyjukon kívül más szeretett személlyel is jó kapcsolatban vannak. Mások viszont igen erősen kötődnek édesanyjukhoz. Az óvodai élet mindenképpen különbözik az otthonitól, ám minél nagyobb ez a különbség, annál nehezebb áthidalni a kisgyerek számára. Ha tudjuk, hogy gyerekünk háromévesen óvodába megy, időben kezdjünk hozzá felkészítéséhez, hogy óvodaéretté válhasson. Ez nem egy-két hetes feladat, amit néhány kedves mondattal elintézhetünk!

Válasz

 Az iskolaérettség egyik legfontosabb feltétele az értelmi képességek megfelelő fejlettsége. Az ép értelmű gyermek képes eljutni a konkrét szemléletes tapasztalatoktól , az elvont fogalmakon át a műveletek elvégzésének szintjéig. Még képszerűen gondolkodik, de az elvont gondolkodás alapjainak lerakására is képes. Megteszi az első lépéseket az analízis és a szintézis műveleteinek a terén, vagyis rájön, hogy részekből egészeket alkothat, az egész pedig részekre bontható. Különösen fontos ez az olvasás, írás, számolás tanításában. Ennek birtokában hoz majd létre a betűkből szavakat és azokból mondatokat.A beszéd már óvodás korban is a legfontosabb kifejezőeszköze a gyermeknek. A beszéd révén tud kapcsolatokat létrehozni, így szerzi meg ismereteit, ennek segítségével tudja kifejezni gondolatait és érzelmeit. Ez még fontosabbá válik iskoláskorban. Ezért szükséges a jól fejlett beszédkészség már az iskolába lépés előtt. A tanulásnak ez az egyik alapfeltétele. Nélküle nem fogja megérteni környezetét, nem lesznek kapcsolatai, kirekesztett és magányos lesz, értelmi képességei is korlátozottak lesznek. Az óvodáskorban tudatosan fejlesztett beszédkészség tehát nagyon fontos. Ettől függ majd az írásnak és az írásbeli kifejezőkészségnek a milyensége is. Megfelelően kialakított beszéden a helyes hangképzést és az életkornak megfelelő formális és tartalmi fejlettséget értjük. A hangok tisztasága és hibátlan kiejtése jelenti a formai fejlettséget. A tartalmi fejlettség pedig a gondolatok, az élmények, az önmagával vagy mással megtörtént események értelmes kifejezésére utal. A helyes hangképzés gyakorlása elengedhetetlen feladata anyanyelvünk tanításának. Ugyanis ha egy gyermek nem tisztán és helyesen képzi a hangokat, érthetetlen lesz a beszéde. De nemcsak a beszédben, az írás-olvasás tanulásában is problémái lesznek.Amennyiben bármilyen okból késik a fejlődés, a szülőnek nem szabad gyermekét beiskolázni, hiszen az éretlen gyermekeknek szükségük van egy évre, mely elegendő ahhoz, hogy hátrányukat csökkentsék. Ez alatt az egy év alatt, amíg az óvodába „visszamaradnak”, nagyobb lesz az önfegyelmük, munkatempójuk is gyorsulhat, kitartóbb lesz a figyelmük, szókincsük és beszédük gazdagabbá válhat. Fő tevékenységük a játék, sokkal érettebb, tisztább lesz. „A jó kezdet fél siker” - mondja a régi közmondás. Ezt kellene megszívlelni minden pedagógusnak és szülőnek egyaránt!   

Válasz

 A pszichológiai feltételek közül fontos a kiegyensúlyozott magatartás önmaga fékezésére és irányítására. Az óvodában kialakított feladat- és szabálytudat pedig nélkülözhetetlen számára, mert el kell fogadni a tanító utasításait, be kell tartani az iskolai élet szabályait. Az iskolaérett gyermekre jellemző még a monotóniatűrés. Ez az unalmas, egyhangú feladatok elvégzéséhez szükséges. A kiegyensúlyozott érzelmi élettel rendelkező gyermek képes az önuralomra, az iskolához és az osztálytársakhoz, valamint a pedagógushoz való alkalmazkodásra. Az iskola továbbá elvárja azt is, hogy a gyermek a közösségben oktatható és nevelhető legyen, hiszen a tanító nem egyenként, hanem egy egész osztályt tanít. Ez azonban csak akkor lehetséges, ha a gyermek jól be tud illeszkedni az osztályba, elfogadja a pedagógust, a közösséget, vagyis szociálisan érett. Ez megnyilvánulhat a gyermek önállóságában is. Bizonyos feladatokat már önállóan is meg kell tudni oldania, el kell végeznie.  

Válasz

 Biológiai feltételek közül az egyik legfontosabb a testi fejlettség. Hat éves korára egy átlagos gyermek kb. 120-130 cm magas, és 20-22 kg súlyú. Alakváltozás figyelhető meg. Eltűnik a kisgyermekre jellemző pocak, teste megnyúlik, karcsúbb lesz. Emellett fontos a jó egészségi állapot, jó fizikai erőnlét, ami az iskolatáska cipelése miatt. Megkezdődik a fogváltás, az első tejfogak kihullanak, megjelennek a maradandó fogak. A kéztő és az ujjpercek csontosodása erősen megindul. A jobb illetve balkezesség egyértelműen felismerhető (kézdominancia), mert a nem megfelelő kézzel történő írástanulás nehezíti az írás, olvasás elsajátítását, súlyosabb estben beszédzavarhoz, személyiségzavarhoz vezet.   

Válasz